Tegnap elültettük a Luca-búzát,gombócot főztünk a nevekkel,
behoztuk az aranyesőágat,és a fiam hozzálátott a
Luca székéhez.
Vendégeink voltak,késő este maradtunk magunkra.
Örültem,mert esett a hó.
Mindenkinek köszönöm a köszöntőt,átadtam.
Ma egyszerű, csendes hétfő ,sok-sok forró teával.
Legyen szép napunk!
Amerika tovább dobta skyppy labdáját
"karácsonyi kívánságok" címen.
A lista nála olvasható.Szép pillanatai ezek az életnek.
Már ismertem korábban ezt a felsorolást
és már akkor is gondolkodtam azon,hogy
sok ember csak akkor veszi észre valaminek a szépségét,
amikor hiányát érzi .
Nem írok listát,inkább csak két mondattal összegezném a dolgot:
Nem az élet tehet róla, ha nem veszed észre, hogy milyen szép.
A legfontosabb dolog az életben, hogy szeress és viszont szeressenek.
Gyakorlatilag használhatatlan a blogol.
A szerkesztőfelületben meg sem nyílik a html kódos szerkesztés,
így lehetetlen betenni azt,és úgy,ahogyan szeretném.
Szeretnék megmutatni egy filmet,
de az általam szerkesztett változatot nem tudom ,
mert nem működik.
hiszem,hogy az összefogásban van erő...
hiszem,hogy ha megértjük,nem vagyunk egyedül,
legyőzhető a gonosz...
A boldogságot a fájdalom elfogadása nélkül sajnos nem lehet elérni.
Miért?
Mert a változás és a fejlődés mindig fájdalommal jár.
Mindig, kivétel nélkül.
Amikor két ember találkozik, egy adott idő után óhatatlan, hogy az együttélés alkalmazkodást kell jelentsen mindkét fél részéről. Ha ez csak az egyik részről következik be, a kapcsolat a megalkuvás és a játszmák színtere lesz.
Az egymásra figyelés és az alkalmazkodás mind a két ember részéről kölcsönös engedékenységet jelent. Egymáshoz csiszolódunk. Ő is enged, én is engedek. De nemcsak némán engedünk egymásnak, hanem erről tudunk beszélni is. Amikor egymáshoz csiszolódunk, miközben mindkét fél enged a maga merevségéből, az óhatatlanul fájni fog.
A probléma az, hogy az emberek zöme manapság igyekszik elkerülni a fájdalmat. Például az öregedést is.
Az is egy fájdalom - annak a felismerése, hogy az ízületeim már nem úgy funkcionálnak, mint tíz évvel ezelőtt. Nem úgy bírom az éjszakázást, mint öt évvel ezelőtt. Sokkal jobban elfáradok. Egy adott kor után elkezdek félni attól, hogy úristen, meg fogok halni! Jaj, jaj, jaj, ki ne ejtsd előttem, hogy anya meg fog halni, mert mindjárt megőrülök a gondolatától is!
Például.
A fogyasztói társadalom az embereket folyamatosan arra kondicionálja, hogy a fájdalmat gyorsan szüntessék meg. Gondoljanak csak arra a fejfájáscsillapító-reklámra, amelyik azzal népszerűsíti a terméket, hogy pár perc alatt megszűnik a fájdalom. Az emberek ennek hatására elkezdenek rutinszerűen úgy viselkedni, hogy azokat a szituációkat, amelyek fájdalommal járnának, lehetőség szerint minél messzebbre elkerüljék. Ezt hívják konfliktuskerülő magatartásnak, finoman fogalmazva.
A legtöbb ember erre azt szokta mondani:
„Gyenge vagyok! Én ezt képtelen vagyok megcsinálni!"
A gy betűig egyetértek, de én ezt nem gyengeségnek, hanem gyávaságnak nevezném. Ha valaki gyáva, az hogyan tud tisztelettel felnézni önmagára? Sehogy!
Tehát el fogja rejteni a gyávaságát különböző álarcokkal és pajzsokkal, és elkezdődnek a játszmák. Az éberség a párkapcsolatban azt jelenti, hogy tudom: a fejlődés együtt jár a fájdalommal, és ezt elfogadom.
Részlet Csernus most íródó könyvéből, ami nekem már most tetszik,
várom a további részleteket.
Két napig esett,és olyan búbánatos idő volt.
Tegnap nagyon jól sikerült napom volt,igaz,sokat dolgoztam,estére jólesően elfáradtam.
Ma belefogok a téli nagytakarításba,ami a festés projekttel kezdődik.
Szerencsére nem az egész lakást,csak négy helységet terveztünk átfesteni.
Úgyhogy délelőtt pakolás, délután festés,este pakolás.
Ez egy ilyen egyszerű és nagyszerű napnak ígérkezik.
Amíg én takarítok,addig ti szórakozzatok,gondolkozzatok az élet örök kőrforgásain... meg azon,milyen az, amikor valaki
Mikor mi tetszik, mikor mi melegíti fel a lelkünket...ez változó.
Giccsparádé,vagy szépségek gyűjteménye?
Nekem tetsző gyönyörű emlékek.
Csalódott vagyok és tehetetlennek érzem magam.
A dolognak gyors megoldása nincs.
Rengeteg energiát beleadva a tavaszon belekezdtünk egy munkába.
Egy hatalmas céggel,mint szerződött partnerek dolgoztunk.
Kezdetben látszólag minden rendben volt.
Nyár végén kezdődtek a gondok azzal.hogy a cég egyre kevesebbet és egyre ritkábban fizetett az elvégzett munkákért.
Most ott tartunk,hogy hosszú hetek óta nem fizetnek,úgy taktikáznak,hogy kiszámolják és írásban közlik velünk,hogy mennyit számlázhatunk.
A számlát kiállítjuk,leadjuk,majd ők azt 8 napos kifizetési határidővel fogadják.
Miután letelik a 8 nap,és reklamálunk,akkor közlik,hogy rossz a számla, másikat kell kiállítani,amjd megmondják,mennyiről.
És minden kezdődik előről.
Gyakorlatilag az történik,hogy ők rontanak,vagy ez csak egy taktika részükről,de ezért ott nincs felelős.
Már hatalmas összeggel tartoznak,ami részben a saját,részben a dolgozóink pénze,közben mindenki fizetésképtelenné vált lassan.
Két hete felmondtuk a velük való szerződést,mert csak így láttunk esélyt arra,hogy többé ne szolgáltassuk ki magunkat és a dolgozókat .
A felmondást az váltotta ki,hogy küldtek egy levelet,amiben az állt, hogy a vezérigazgatójuk tájékoztatja és utasítja őket,hogy a levelet továbbítsák a vidéki igazgatókhoz. A levében tájékoztat mindenkit arról,hogy fizetési nehézségeik lesznek,ezért kéri a türelmünket.
Nos...az egésznek egy szépséghibája van:
a levél 2009. augusztus 03.-án kelt.
És ezt csak november végén küldték tovább.
Ha ezt már augusztus elején tudjuk,akkor lett volna lehetőségünk eldönteni,hogy ilyen feltételek mellett is kívánunk-e velük együttműködni.
A munka feltételeket egyébként is állandóan változtatták.
Mindvégig tudták,hogy nem fognak fizetni.
A gondokat csak tetézi,hogy a dolgozóink mindezt nem látják, vagy nem hiszik el,és bennünket hibáztatnak érte. Mi több,panaszt tettek ellenünk, és a partnercég ahelyett,hogy megmondta volna az igazat,hogy ők nem fizetnek és miattuk nem tudunk mi sem fizetni,ahelyett gyorsan belső vizsgálatot kezdeményeztek. Ami persze jó ok arra, hogy továbbra se fizessenek,amíg azt le nem zárják. A panasztevők így öngólt rúgtak, mert továbbra sem lesz pénzük,de sajnos másnak sem.
Megjegyzendő,hogy éppen akkor volt apeh ellenőrzés nálunk,és mindent rendben találtak. A partercégnek pedig semmi köze egy másik cég belső ügyeihez.Főleg,hogy kiemelten és általuk elismerten a legjobban teljesítettünk az országban.
Az igazsághoz tartozik,hogy a partercég már az elején ismertette a kifizetés rendjét,hogy az elvégzett munkákat csak 2 hónap elteltével számolja és fizeti ki. Így mire a béreket megkapjuk,eltelik majdnem 3 hónap.
Ezt mindenki aláírásával igazolta,hogy tudomásul vette,és ennek tudatában kezdett bele a munkába.
Most a kifizetések még ehhez képest késnek,illetve egyátalán nem történnek meg, a fent említett módszerrel.
Mivel szerződést bontottunk velük,így kötelezték magukat, hogy legkésőbb január végéig kifizetnek minden tartozásukat.
Azt hiszem,így juthatunk hozzá végre leghamarabb a saját és a munkatársaink pénzéhez.
Az eset sajnos arra volt jó,hogy ismét megmutatkozott az,hogy elég egy buta és rosszindulatú ember,aki telebeszéli a többi fejét,és hisznek neki,mennek utána,ahelyett,hogy a tényekre figyelnének, és a bajban,amiben mindannyian benne vagyunk,összefognának.
Itt nem arról van szó,hogy nem fizettük ki őket.
Sajnos a mai napig nem kaptuk meg azt a pénzt,amiből ki kellene őket fizetni.
Nekünk ugyanúgy nincs,mint nekik.
Sőt,a fizetési késésekért folymatosan kapjuk a büntetést ,és ennek mindnek az oka a partercég,aki ezt is megteheti,mert ő úgymond egy multi.
Amíg csak dolgoztunk, nagyon sokat dolgoztunk,addig a legjobbak voltunk.
Most,amikor már komoly ellenállást tanúsítottunk és küzdöttünk a bérekért, már minden vagyunk,csak ember nem.
Amíg tartott a hétvégi blogszünet,nagyszerű könyv mellett töltöttem az időt.
Mindennek ára van.
Tied lehet életed szerelme, de csak néhány évig.
Tied lehet a világ legtökéletesebb családja,
de aztán rájössz, hogy illúzió.
Életben tarthatod a lányod, de csak úgy,
ha befogadja annak az embernek a szívét,
akit a világon a legjobban gyűlölsz.
A regény egy gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel,
aki azért küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának.
A kisvárosias New Hampshire államban e szándéka,
és a személye körül kialakuló legendák alaposan
felborzolják a kedélyeket.
Egy talpraesett jogásznő és egy fiatal katolikus pap mégis
a férfi ügye mellé áll - miközben az események hatására
mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.
Nem volt egy könnyű nyár esti olvasmány!
Lehet hogy kissé besokalltam Jodi Picoult-tól.
Kemény témákat boncolgat.
A következő blogszünetre mindenkinek figyelmébe ajánlom 
A világ Mikulásai nagyon igyekeznek,hogy ma éjjel
minden ablakba oda kerüljön a megérdemelt ajándék.
Jodi Picoult...A nővérem húga...
