a ♥ kõ ♥ ragyogása

Reggeli tea veled...nekem is jól esne...

Ilonától kaptam,köszönöm.

És kinek adnám?

Ilona,Selene, Juli,Solka, Margit...

A teázás mellé kínálok egy kis olvasnivalót a teáról,teázásról itt:

na...meg jééé...

a képhez reggel írtam is...

és az hol van????

ilyen még nem volt,mert vagy elszállt az egész,vagy szépen ott maradt...

de hogy egy része?

ez meglepi volt mára

Ma négy éves az ametiszt.

Valójában öt,mert egyszer töröltem,aztán pár nap elmúltával újra létrehoztam.

Napcsepp néven nyitottam,amikor bezártam,valaki lecsapott a nevemre,és már csak ametiszt néven tudtam újra nyitni.

Hiba volt bezárni.

Sok kedves emberrel találkoztam itt,és nem csak virtuális találkozók ezek.

Személyes ismeretségek,barátságok alakultak.

Van,aki azóta már elment ,van,akit én hagytam el,mert tehetetlenül álltam a folyamatos erős depresszív hangulat előtt akkor,amikor nekem sem volt könnyű.

Köszönöm nektek a naplóm látogatását,és köszönöm a barátságokat!

A reggeli hóból mutatóba sem maradt.

Elkészítettem az első havas hátteret,érdekes lesz a színek játéka a fehérrel.

Ma teljesen rendben voltam,dolgoztam is,de csak 4 órát.

Az elkövetkező hetekben így szeretném.

Mellette a háztartásal kb. két óra alatt végzek,

Így bőven marad időm pihenni.

A gyógyszerek zavarnak,szédülök tőlük,remélem,hogy elhagyhatom majd őket.

Három hétig kell szednem őket még,aztán megyen vissza kontrollra.

A kert utolsó rózsái és az első hóóóóó....

Imádom a havazást,még akkor is,ha csak latyak marad utána.

Újra hétfő.

Szeretem a hétfőket.

Megtervezem az egész hetemet, a legtöbbet igyekszem az első két napon elvégezni,így sosem csúszok meg semmivel,mert ha hét közben váratlan munka zuhan rám,arra is jut időm.

Most persze valamit változtatni kell,ésszerűsíteni kell még jobban,mint eddig.

Számomra teljesen világos,hogy ezt az infarktust érzelmi feszültségekkel produkáltam.

Igyekszem változtatni ezen is, a terv az kész,már csak végig kell csinálni.

Sosem szedtem gyógyszereket,most kell.

Ez újdonság számomra,de meg kell szokni,most el kell fogadni.

Terhelés mellett kell hozzájuk szoknom.

Így ma már elmegyek dolgozni,csak kissé visszafogom magam.

Ígérem,jobban odafigyelek magamra,és tudomásul veszem,hogy bár a lelkem fiatal, a testem már nem az.

Legalábbis már nem a régi.

Nem bír annyit,mint régebben,hamarabb fáradok.

Akárhogy is közelítem a témát,a lényeg ugyanaz:

vissza kell fogni magamat.

Szívemet mint egy
ernyőt tartom majd föléd,
ha angyal hangja hív.



Utolsó röptöd
majd a napfényben úszva
magasra emel.



Hajnali szellő
hozza majd hozzám szárnyad
hívó hangjait.

Repülj hát...

Ha menni kell,hát
vigyen a deres szél az
őszből csendesen.

Nem tartlak fogva,
többé nem ölel bilincs ,
erőtlen karom.

Repítsen a lét ,
erdőn,réten át repülj...
egyszer visszatérj.

Végrendelet

Kőbe vésve nevem: születtem-haltam ...közte a gondolatjel, míg életben maradtam... Ne tedd ezt velem! Márványba ne nyomj, ne zárj kalodába, puszta létem, ne testemmel hagyjam e világra!

Ne járj majd hozzám, s ne is keress, élj ha szerettél, mert azért születtél, hogy szeress. Ne könnyezz majd meg, de mosolyom kísérjen, ne fájdalmat hagyjak, de csókomat a szélben.

A láthatárig
menekült el nappalom,
eljött az alkony.

Lelkem békéje
az idő végtelenje...
mosolyog a csend.

Szivárvány könnyek
hullnak lágyan az égből
hallgat a csend.