Újra hétfő.

Szeretem a hétfőket.

Megtervezem az egész hetemet, a legtöbbet igyekszem az első két napon elvégezni,így sosem csúszok meg semmivel,mert ha hét közben váratlan munka zuhan rám,arra is jut időm.

Most persze valamit változtatni kell,ésszerűsíteni kell még jobban,mint eddig.

Számomra teljesen világos,hogy ezt az infarktust érzelmi feszültségekkel produkáltam.

Igyekszem változtatni ezen is, a terv az kész,már csak végig kell csinálni.

Sosem szedtem gyógyszereket,most kell.

Ez újdonság számomra,de meg kell szokni,most el kell fogadni.

Terhelés mellett kell hozzájuk szoknom.

Így ma már elmegyek dolgozni,csak kissé visszafogom magam.

Ígérem,jobban odafigyelek magamra,és tudomásul veszem,hogy bár a lelkem fiatal, a testem már nem az.

Legalábbis már nem a régi.

Nem bír annyit,mint régebben,hamarabb fáradok.

Akárhogy is közelítem a témát,a lényeg ugyanaz:

vissza kell fogni magamat.