a ♥ kõ ♥ ragyogása

Tegnap sikerült befejeznem a

"tea veled" design-t

...ha valaki szeretné,csak szóljon...

Kellemes hétvégét és jó pihenést nektek!

„Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell.

Ez egy hatalmas csapda:

amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni.

Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok.

Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét.

Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban

Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok.

Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik!

Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság.

S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél?

Mindenért és semmiért.”

(a.j.c.)

- Persze. Nem emlékszel?

Teljesek voltunk te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb.

Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak.

Minden voltunk.

A Minden.

Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit.

Mert megértettük, hogy…
- …amikor az Vagy, ami Nem vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy!

Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz” nélkül nem ismerheted a „jó”-t.

Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, - bármi legyen is – létrejöhessen.

A Barátságos Lélek ezután elmagyarázta, hogy azok az emberek Isten Különleges Angyalai és az az állapot Isten külön ajándéka.

- Egyetlen dolgot kérek cserébe – jelentette ki a Barátságos Lélek.

- Akármit kérhetsz! – kiáltotta a Kis Lélek.

Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhatja.

Megértette Isten tervét.

- Abban a pillanatban, amikor ütlek-verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni,

… emlékezz, hogy ki is vagyok valójában!

- Ó! Nem fogom elfelejteni! – ígérte meg a Kis Lélek. – Találkozunk a Tökéletességben, melyben egyek vagyunk,

és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!

/Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/

- Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.

- Rendben, felelte a Kicsi Lélek. – Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.
Képzelheted, mekkora kihívás volt ez, hisz senkinek sem kellet megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem.
- Senkinek sem kell megbocsátani? – kérdezte némiképp hitetlenkedve a Kis Lélek.

- Senkinek – ismételtem. - Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket? – erre körbefordult, és meglepetten látta, hogy köré gyűlt a mennyország valamennyi lelke.

Jöttek a Királyság legtávolibb zugából is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.
- Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! – kiáltott fel a Kis Lélek. – Akkor hát kinek bocsássak meg?

Erre egy lélek kilépett a tömegből. – Nekem megbocsáthatsz – mondta ez a barátságos lélek.

- Miért? – kérdezte a Kis Lélek.

- A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz – válaszolta a Barátságos Lélek.

- De miért? Mit tudsz tenni ellenem Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?

- Ó – mosolyodott el a Barátságos Lélek – biztosan kitalálunk majd valamit!

- De miért? – a Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges gonoszságot tudjon tenni.

- Egyszerű – magyarázta amaz. Megtenném, mert szeretlek. – Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni. Nem? – Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.

- Én? – ámuldozott a Kis Lélek.

(folyt.köv.)

Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott:
- „Atyám! Atyám! Miért hagytál el engem?” – miként Te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled.
Én azonban soha nem hagylak el téged, mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra,

Aki Valójában Vagy, és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget!

És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy!

Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.

És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod.

Mert az általad teremtett tapasztalat annak kinyilvánítása, Aki Vagy, - és Aki Lenni Akarsz.

Azért meséltem el ezt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét – hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ, amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgás alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára.

Bárki érezheti magát megbántva, bárki érezheti úgy, hogy ártalmára voltak, ám amikor visszatértek az Örök Birodalomba, rájöttök majd, hogy nem ért benneteket semmiféle kár. Akkor meg fogtok bocsátani azoknak, akikről azt hittétek, hogy megbántottak benneteket, mert tudatosulni fog bennetek a Magasabb Rendű terv.

- Isten bármely töredéke lehetsz. Amelyik csak akarsz – mondtam a kicsi léleknek. Te vagy az Abszolút, amely megtapasztalja önmagát. – Isten melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni?

- Tehát van választásom? – kérdezte a Kis Lélek.

(folyt.köv.)

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát.

Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra.
- Én vagyok a fény!- mondogatta – én vagyok a fény!
Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását.

Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény.
Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott.

Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami valójában.

Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
- Tudod-e kicsike, mit kell tenned, hogy kielégítsd a te hatalmas vágyódásodat?

- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! – kiáltotta a kicsi lélek.

- El kell választanod magad tőlünk, a többiektől, válaszoltam. Folyamodj a sötétséghez!

- Mi az a sötétség, ó szentséges Egy? – kérdezte a kicsi lélek.

- Az, ami te nem vagy – válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a mindenségből, és egy másik tartományba költözött.

(folyt. köv.)

Olyan jó érzés omlott rám ma este.

Hálás vagyok a sorsnak azokért ,akik körül vesznek.

Akik így,vagy úgy közel kerültek hozzám.

Két barátnőm van.

Az egyik egy Jászai díjas színésznő, a másik fogorvos.

Hosszasan beszélgettünk ma délután.

Közben mézédes szőlőt ettünk...olyan gondtalan volt az egész.

És valahogy úgy megnyugodtam,végtelen béke öntött el.

És itt van a családom.

Akik itt élnek velem. Jó,nagyon jó,hogy itt vannak.

Köszönet nekik és értük.

Már két napja esik...

Ma tartjuk Luca lányom szülinapját.

Olyan gyorsan elrepült ez az idő.

A menü:

rókagombakrémleves

tepsin sült csülök fűszeres burgonyával

rántott csirkecombok

paprikasaláta

csokitorta

tejszines barack torta

...

Épp most végeztem mindennel. A csokitortát a fiam és a barátnője készítik.

(aki egy tündérlány)

Tegnap egész nap Hellinger terápián voltam, mert úgy éreztem, most szükség van rá.

Tisztáztam ,mi okozta a szív problémát. Jó,hogy elmentem újra, sokat segít.

Most tisztán látom az okokat,amiket eddig is tudtam,de így vált egyértelművé minden.

Változtatnom kell néhány dolgon.

Elsősorban azon,hogy ne akarjam minden áron szeretni azt,aki nem kér a szeretetemből.

Csak hát nagyon mélyek a gyökerek,erős bennem az összetartozás érzése, és a kötelességtudat.

De meg kell végre értenem,hogy ami nem megy,azt nem kell erőltetni.

Mindent megtettem, megpróbáltam...ellenállásba ütközök.

Mindenki a maga útját járja,és a saját választása,döntései alapján él.

Még ha ésszerűtlen is,amit csinál,és ellentmond mindenféle emberi jó érzésnek,akkor sem változtathatok más gondolkodásán.

Örülök és hálás vagyok a sorsnak,hogy találkoztam ezzel a módszerrel,és megtanulhattam.

Nagyon sok gondnak a gyökerét találja meg,és segít,hogy változtathassunk.