a ♥ kõ ♥ ragyogása

A vörös iszap okozta kár sokkal nagyobb, mint azt első pillanatban gondolnánk.

Az iszap bekerült a folyókba,így ma délre Győrnél a Marcal teljes élővilága kipusztult.

A szennyeződés bekerült a Rábába,ami már tegnap is vörös volt és habzott,mára már a MosoniDuna is hasonló volt.

A víz felszínén feküdt az elpusztult halállomány. Néhány még a víz felszínén keresztben fekve erőlködve úszott,de rövid időn belül elpusztultak.

Érdekesek a felelős nyilatkozatok.

A döglött halakat,a vörös habzó vizet mindenki látja.

Ennek ellenére az illetékes azt nyilatkozta,hogy NINCS kár a Dunán, és a vezetékes víz is nyugodtan fogyasztható.

Hát....mi hihető ennek az embernek,aki a döglött halak tömege láttán is bátran kijelenti,hogy nincs mérgezés?

(miközben egy másik felelős azt elemzi,hogy a Marcal teljes élővilága kipusztult,oda van a Rába is, a Dunát pedig eddig kevés sikerrel próbálják megmenteni, a halak már Gönyünél is pusztulnak)

Nagy örömömre ma Ilonánál találtam néhány verset.

Jules Supervielle írta őket,magávalragadóak, szívből szólóak.

Volt két kötetünk még otthon,az egyik a Világ hajnala, a másik

A gyermekrabló.

Nagyon fiatal voltam még,amikor először olvastam,sok dolgot nem értettem.

Aztán még kétszer elolvastam ,utoljára tavaly télen.

És minden sora világossá vált.

Hihetetlen élményt adott.

Szabad-e gyerekeket elragadni egy nyüzsgő világvárosban?

Miért gondolja a dél-amerikai születésű, szolid házasságban élő Bigua ezredes, hogy a gyerekrablás magasztos dolog?

Meddig lehet harmonikus családot fenntartani sok-sok talált gyerekkel?

Az öregedő Bigua azt hiszi, mindörökre, csakhogy a sors közbeszól.

A gyerekekből kiütköznek öröklött tulajdonságaik, s az ezredes is megperzselődik: beleszeret nevelt lányába.

A fordulatokban bővelkedő regény legfőbb ereje lélektani hitelessége, varázslatos költőisége.

1924-ben, amikor a Gyermekrabló első része megjelent, hatalmas sikert aratott.

Gyorsan elterjedt a híre az 1930-as folytatásnak.

Számos világnyelvre lefordították.

Nem véletlenül.

"Amíg Rómeó a csinos Rózába szerelmes, egy kicsit érzékeny, de pontosan úgy viselkedik és úgy beszél, mint a többi. Abban a percben, amikor Júliát megismeri, elkezd félrebeszélni.

Szokatlan szavakat mond és azokat furcsa értelemben használja.

Néha bizarr, többször groteszk, még többször teljesen értelmetlen.

Minél bolondabbul szeret, annál bolondabbul viselkedik és beszél. Nyelve, mintha hirtelen a többinél egy oktávval magasabbra ugrott volna.

Amíg Hamlet apjának szellemével nem találkozik, egy kicsit búskomor, de pontosan úgy viselkedik és úgy beszél, mint a többi.

Abban a percben, amikor apját meglátja, elkezd félrebeszélni.

És micsoda meglepetés!

Ugyanabban a percben, kiderül, hogy nem ő, hanem a többi beszél félre, s ő az, aki helyesen beszél.

A többi a maga nyelvét gyanútlanul tovább használja, Rómeó és Hamlet badarságait rosszallóan hallgatja. De bennünket, akik a drámát pártatlan helyről látjuk, ez már nem tud megtéveszteni.

Egészen jól tudjuk, hogy Rómeó és Hamlet beszél helyesen és a többi beszél félre és mellé.

Tudjuk. hogy azért használnak szokatlan szavakat furcsa értelemben, azért gyártanak szójátékot, mert, mint Shakespeare mondja, a világ kizökkent és nyelvük mintha egy oktávval magasabbra ugrott volna."

(Hamvas Béla: Arlequin)

Csak hunyd le a szemed,és engedd,hogy magával röpítsen.

Újra itt az ősz.

A tavasz és a nyár emlékei még bennünk élnek,de valami véget ért.

Évről évre egyre inkább úgy érzem,hogy az ősz számomra a beteljesedés ideje.

Amikor számot vetek magamban mindazzal,amit tettem,ami történt az elmúlt esztendőben.

A természet rendje is ez,a beérés , a bőség és gazdagság ideje.

És persze a hiányoké is.

Mert minden évben van olyan,ami még nem érett be,amit még el kell végezni,amit még meg kell érteni,fel kell dolgozni.

A tél a bezárkózás,a felkészülés ideje.

Aztán megint jön a tavasz,a kitárulkozás,a kezdés,az újrakezdés,a megújjulás ideje.

De most minden pompájával itt van az ősz.

Szeretem ezt a méz színű napfényt,ami bearanyoz mindent.

Igyekszem arany fényben látni,van azonban olyan ,amit nem lehet.

Nincs jó döntés,vagy jó cselekedet.

Csak döntés van és cselekedet.

Hogy az milyen,azt a saját értékítéletem határozza meg.

Tudom,hogy nem az évek, a pillanatok öregítenek.

A pillanatok adnak egy életre szóló tapasztalatot, és a pillanatok érlelnek.

Mint az őszben az érett gyümölcs.

"Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát."

(Csernus)

Borzasztóan nehéz egy ilyen embert meggyőzni arról,hogy végre tegye meg az első...majd a többi lépést.

Mert ez az ő érdeke.

Nem másért kell megtenni,önmagáért.

Tehetelen vagyok velük szemben.

Égő illatát

a nyárnak nem tarthatod

őszi kalickában.

Olyan szép idő van.

Ebédeltünk,indulunk egyik kedvenc őszi kiránduló helyünkre.

Ide minden évben elmegyünk.

Élvezzük az őszülő táj gyönyörűségét, az épületek és a természet fantasztikus harmóniáját, és a hely egyéb jótéteményeit.

Helyi termelőktől veszek levendula- és tökmagolajat.

Aztán lemegyünk a tóhoz.

"A legfontosabb,hogy megtanuljuk letenni az álarcainkat,és megteremtsük a belső békét és ezzel együtt a környezetünk harmóniáját ."

(2010. szeptember)

Szeretem a múló nyár édes,kesernyés,fanyar illatát.

Legszivesebben belebújnék a lombokba,hogy átöleljenek , és egészen közelről érezzem a lehelletüket.

Napközben még mosolyog ,lágyan simogat a napfény,de este már nem lehet kiülni, jól esik a derekam köré a gyapjú takaró.

A szigeten kinyílt egy hárs.

Talán a sok eső után beköszöntő meleg idő zavarta meg.

A szerelem illata.

Még sosem éreztem ősszel.

Figyelek az élet jelzéseire,és nekem ez az illat most jelent valamit.

Köszönöm.