Nagy örömömre ma Ilonánál találtam néhány verset.
Jules Supervielle írta őket,magávalragadóak, szívből szólóak.
Volt két kötetünk még otthon,az egyik a Világ hajnala, a másik
A gyermekrabló.
Nagyon fiatal voltam még,amikor először olvastam,sok dolgot nem értettem.
Aztán még kétszer elolvastam ,utoljára tavaly télen.
És minden sora világossá vált.
Hihetetlen élményt adott.
Szabad-e gyerekeket elragadni egy nyüzsgő világvárosban?
Miért gondolja a dél-amerikai születésű, szolid házasságban élő Bigua ezredes, hogy a gyerekrablás magasztos dolog?
Meddig lehet harmonikus családot fenntartani sok-sok talált gyerekkel?
Az öregedő Bigua azt hiszi, mindörökre, csakhogy a sors közbeszól.
A gyerekekből kiütköznek öröklött tulajdonságaik, s az ezredes is megperzselődik: beleszeret nevelt lányába.
A fordulatokban bővelkedő regény legfőbb ereje lélektani hitelessége, varázslatos költőisége.
1924-ben, amikor a Gyermekrabló első része megjelent, hatalmas sikert aratott.
Gyorsan elterjedt a híre az 1930-as folytatásnak.
Számos világnyelvre lefordították.
Nem véletlenül.