a ♥ kõ ♥ ragyogása

Itt csendes őszi pillanatok.

A Kékesen leesett az idén első hó.

A tök számomra a végleg beköszöntő ősz egyik szimbóluma.

Amióta az eszemet tudom,mindig tettünk az ablakba,ajtóba,lépcsőre.

Szines bogyókkal,ágakkal,ezer színű levelekkel.

Később vágtunk egy vigyorgó fejet,benne mécsessel.

De ez csakis az őszt jelentette.

Nem volt és nincs köze a halottak napjához,ami egy különleges ünnep.

Néhány éve,inkább évtizede belopódzott hozzánk is az amerikaiak ünneplési formája,ami tőlem teljesen idegen.

Ünnepük eredetéről az ayura blogban írtam.

A tuttifittben pedig a tök hasznosságáról olvashattok,később írok még be néhány tökös receptet.

Éppen jó volt az idő egy igazi őszi kiránduláshoz.

Halványan ugyan,de sütött a Nap, csendben,fáradtan.

Később feltámadt a szél, lobogtatta a hajunkat.

Korán eltűnik már a Nap,és akkor egy pillanat alatt hűvös lesz.

Jól esett a forró kávé , amikor hazaérkeztünk.

A mellőzött hazai vörös iszap szakértő!

Nincs szükség a megoldásra?

- A vörös iszappal szennyezett területek akár újra termővé tehetőek - nyilatkozta a vörös iszap kezelés nemzetközi tekintélyű szakembere, Puskás Ferenc.

Puskás úr szeretne bekapcsolódni a kárelhárító és kármegelőző munkába, de az illetékeseket napok óta nem lehet elérni.

Csütörtökön délelőtt tartott sajtótájékoztatót Puskás Ferenc agrármérnök és Seres Mária, a Civil Mozgalom vezetője a Mal Zrt. budapesti székháza előtt. Az esemény célja az volt, hogy felhívják az illetékesek és a közvélemény figyelmét arra, hogy van megoldás a jelenleg kezelhetetlennek tűnő helyzetre. Létezik olyan kipróbált technológia, ami hatékony és olcsó megoldást kínál a vörös iszappal elárasztott területek kezelésére és rehabilitációjára. Puskás Ferenc évtizedekig ENSZ szakértőként tevékenykedett, és nemzetközi tekintélyt szerzett a vörös iszap kezelésének és ártalmatlanítási általa kifejlesztett technológiája révén.

- Speciális szakterületem az alumíniumgyártás világszerte hatalmas mennyiségben felhalmozott melléktermékének, a vörös iszapnak a környezetbarát ártalmatlanítása és felhasználása, akár nagy termőképességű talajként is.

Évtizedeken keresztül a világ különböző pontjain - Indiában, Dél-Koreában és Jamaicában - kaptam ilyen megbízásokat.

Az elméleten túl a gyakorlati megvalósításban is részt vettem.

Puskás Ferenc tevékenységét a 90-es években idehaza is elismerték. 1997-ben megbízást kapott Ajka város önkormányzatától, hogy adjon technológiai javaslatot a vörös- és szürke iszap tározók katasztrófa megelőzési működtetésére, környezetvédelmi rekultivációjára és táj rehabilitációjára.

Az elkészült javaslatot az önkormányzat nem vette át és nem használta fel.

Az azóta is pozícióban lévő illetékesek pedig mintha elfelejtették volna,

hogy 13 évvel ezelőtt ott volt a kezükben a megoldás,

aminek segítségével nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna a mostani tragédia is.

(bővebben:http://www.naplo-online.hu/cimlapon/20101018_iszap_tegla)

A napokban olvastam a blogon kötetett barátságokról.

Érdekes a hozzáállás.

Van,aki sajnálja,hogy sokan elmentek,bezárták a blogjukat,vagy éppen nyitva vannak,de már csak értékes tartalom nélkül íródnak.

Miért?

Mert elveszett a bizalom a barátban.

Ugyanaz a személy hiányolja most a bezárt blogokat,aki a saját blogján aljasul hátbatámadott másokat,olyanok véleményének teret adva,akik soha nem is jártak a kitárgyalt személy blogján,nem is ismerik,soha egyetlen szót sem váltottak vele.

A másik,a blogbarát pedig szó nélkül hagyta,nem mondta azt,hogy ez etikátlan,pusztán a gyűlölködést szítja minden ok nélkül,és ugyan már gondolkozzon egy kicsit az,aki ilyesminek helyt ad a saját oldalán.

Aztán ugyanaz a blogbarát a gyűlöletet szító bloggerekkel tovább kommentel,tovább látogatja őket.

Most pedig sajnálkozik azon,hogy bezárnak a blogok,vagy értéktes tartalom nélkül állnak nyitva.

Nagyon sok kedves blogbarát ment el innen az évek során,a legtöbb egyetlen összeférhetetlen személy miatt.

Nem vagyunk egyformák.

Van,akiből hiányzik a tolerancia, a mások elfogadása.

Ki előbb,ki később jön rá arra,hogy a blogokban nem egy beteg lelkű embernek, vagy az olvasóknak kell megfelelni,

hanem kizárólag önmagunknak.

Öt évvel ezelőtt ezért kezdtem a blog írását, naplónak szántam és szánom ma is.

Találkoztam néhány kedves emberrel,és csalódtam néhányban.

Nem vagyunk egyformák és így van ez rendjén.

Az,aki a blogjában és a kommentjeiben teljesen mást ír,mint ahogyan cselekszik,számomra nem hiteles többé.

Azt nem olvasom,nem látogatom többé.

A rég bezárt kedves blogok lapjait elfújta a szél ,mint ahogyan az ősz táncoltatja a leveleket.

De az íróik nem vesztek el, az igaz barátságok megmaradtak.

Előkerült az eltűnt barát :-)

Ő olyan ,akivel ha több évig sem beszélsz,az újra találkozáskor ott folytathatod,ahol abbahagytátok.

Igazán szomorkás őszi hangulata volt az elmúlt napoknak.

Reggel hatalmas köd,minden nyirkos,párás.

Dél körül halvány napsütés,majd kellemetlenül hideg,

éjszaka eső....

Beköszöntött az esti almasütő szezon.

Kellemes illatával betölti a lakást,és egészséges,finom csemege.

És a forró teák...

Szeretem ezt az időszakot is.

Mindenkinek,aki tartja ezt szép ünnepet :

Szeretetteljes, békével teli, csendes napokat kívánok!

Ez a kissé szomorkás,ködös,napfényt nem adó idő éppen alkalmas a

Fényünnep pillanataihoz.