a ♥ kõ ♥ ragyogása

...változnak az emberek.

Szerettem ezt a várost.

Amikor ide költöztünk,kissé idegen volt,

és Pesthez képest csendes,lassú,

mintha megállt volna az idő.

Aztán felvettem ezt a tempót,és jól éreztem magam itt.

Sok minden ide köt.

De megváltozott minden.

Az emberek félnek,nem néznek egymás szemébe,nem beszélnek.

Kerülik egymást, mintha nem tudnák kivel szabad szóba állni és kivel nem.

Mintha azt gondolnák,valaki figyeli őket.

Félnek a bosszúállástól,a megtorlástól.

És hogy ebben a városban mi mindent meg lehet torolni?

Azt csak az tudja,aki itt él,és nyitott szemmel jár.

Változnak az idők,változnak az emberek.

Ez a város ide jutott.

Már nem szeretek itt élni,amint lehet,elköltözöm.

Csendes,nyugodt helyre vágyom,

ahol a szeretet és a tisztesség diktál.

Ahol van élettér,ahol szabadon vehetünk levegőt.

Itt már megfulladok.

Amikor egy álom valóra válik.

A naptár azt mutatja,hogy ősz van.

A kertben mára kinyílt az aranyeső.

Az utóbbi napok hőmérséklete megzavarta rendet.

Ma is 18 fok volt , ragyogó napfénnyel.

Kellemes és szemet gyönyörködtető,de ez így nincs rendjén.

Már nincs 4 évszak,legfeljebb három,de leginkább kettő.

Az utóbbi években eltűnt a tavasz és az ősz.

Többnyire egyetlen nap alatt változott minden.

Egyik nap még kabát,másnap már csak póló.

És fordítva,ma mindenki rövid újjúban rohangált a városban,és nem lesz kardigános átmenet.

Amikor gyerek voltam ilyenkor már fagyott és havazott.

A tél közeledtére mostanában már csak a boltokba októberben kirakott Mikulások figyelmeztetnek.

Míg el nem olvadnak a novemberi tavaszban.

Nap-fiú a Víz-Kedvesnek

Te mindig is tudtad, hogyan kell szeretni,
az idő mélyéből hoztad ezt Magadban,
a Lét írta Beléd, nem volt mit tanulni,
lelkedben hordozod öröktől, kódolatlan.

Én csak most tanulom bokros idő múltán,
mit jelent szeretni, és mi a szerelem,
nehéz a lecke, sok a csüggedés,
nekem nem akárkit: Téged kell szeretnem.

Kell, mondom, mert belém a kell van kódolva,
sorsom, végzetem vagy ősidőktől fogva.
Te nem akárki vagy, Te az Egyetlen vagy,
nekem az örök Nő, teremtés csodája.

Buja, ős- mocsár a lelked,
hínár-liános vízi rengeteg,
veszélyes, vad, és hívón gyönyörű,
iszap-mélye ős-titkot rejteget.

Vizéből nedves tűz világít,
halványan derengő zöld lápi fény,
sűrűje lidérc-láng járta víz-vadon,
melyben csillogva cikáz ezernyi furcsa lény.

Színén tündérrózsák dísz-sora,
benn ezerszín nyüzsgő élet járta át,
az örök teremtés-elmúlás temploma,
mely őrzi időtlen női léted titkát.

Titkodnak akarok avatottja lenni,
ám kitudni Nap-lélekkel nem lehet,
a metszően éles nappali sugár
csüggedten verődve hagyja el felszined.

Talán a Hold az, mely párás éjszakán
sápadt sugarát ködön át hullatva
halvány víz-fényeddel egyesülhet,
és az őrzött tudást magába szívhatja.

Mostmár tudom, Holddá kell lennem,
búcsút intenem a sárga fényű Napnak,
mert csak akkor, s úgy van reményem
részesévé válni örök-mély titkodnak.

Holddá kell lennem, hogy lelked befogadjon,
sugaram így talán vágyat ébreszt Benned,
víz-tűzzel a holdfény tán könnyen vegyülhet,
és remélheti tán elnyerni szerelmed.

(köszönöm, szívbemarkolóan gyönyörű)

Úgy élj, hogy visszanézhess.

Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé.

Nehogy sajnálkoznod kelljen...

Okosan élj. De főleg: szépen.

Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben.

Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is.

Hogy rád találjanak, ha keresnek.

Hogy rád találhasson, aki keres.

Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.

Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket.

Gondolatokat, amelyek rád mutatnak.

Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen.

... akkor jól éltél.

Akkor éltél helyesen.

Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege.

Úgy élj!

(Hankiss János)

Boldog születésnapot kicsi lányom!

Szép idő volt ma.

Szeretem a régi tárgyakat, szeretem a bolhapiac hangulatát.

Ennek is meg van a maga rendje.

Itt vannak a zsibvásár hercegei és kukatúrói.

Hogy ki kicsoda,azt abból látni,ki mit árul és hogyan.

Volt ma is minden.

Értékes és értéktelen.

Mégis...egyseknek talán utolsó remény a talponmaradásra ,és ez az a hely,ahol megtalálható az,ami talán sehol máshol.

Csak éppen talán nem pont akkor,amikor keressük.

Új jelenség a piacon,hogy gyógyszert árulnak.

Igen..gyógyszert kiskosárból,napi adagolással vehet bárki andaxint,sanaxot.

És vesznek.

Mert nincs munkája,nincs tb-je,nem mehet orvoshoz,de tudja mire van szüksége, hisz valaha orvos írta fel neki.

Most megveszi 100 Ft-ért.

Szomorú,hogy ide jutott ez az ország.

Egyik legkedvesebb könyvem.

Már többször írtam itt róla.

Ma este megnéztem a filmet,amit a könyv alapján készítettek.

A Fűszermesternő nem ismerheti meg a szerelmet,mert azzal elveszíti a Fűszereknek tett hűségét.

Ebben a jelenetben Tilo miután már annyi szabályt megszegett,felkészült a legvégsőre.

Vállalta a szerelmet annak tudatában,hogy a büntetés nem marad el...

el kell égnie...

Öt évvel ezelőtt kezdtem a blog írást.

Úgy gondoltam : csak magamnak,

hogy ebben a naplóban megmaradjon az életem egy darabkája.

A gondolataim,érzéseim,néha nem is szavakba öntve,csak egy kép,egy rajz,vagy zene formájában.

Lassan szembesültem azzal,hogy ez nem ilyen egyszerű.

Ma már semmi sem olyan itt,mint akkor,amikor jó néhányan együtt kezdtük itt a blogolást.

A barátaim elmentek,mind ugyanazon okból.

Sajnálom,hogy így alakult.

Sajnálom,hogy a blogol nem adott és még ma sem ad lehetőséget a bloggereknek arra, hogy kizárják olvasóik közül a zaklatókat,az erőszakos és primitív embereket. Azokat,akik különös élvezetet találnak mások nyílvános lejáratásában.

Ezen sokan nem tudtak felül emelkedni,ezért elmentek innen oda,

ahol valóban napló lehet a blog,ahol őszintén írhatnak anélkül, hogy folyamatosan beléjük kössenek.

Sajnálom,hogy így alakult.

Voltak és vannak itt barátaim.

Már csak azok,

akik nem csak mondják és mutatják a barátságot,

hanem valóban azok.

Sokat tanultam itt emberségből és annak a hiányából.

Örülök annak a néhány barátnak,akik olvasnak,

akiket én is őszinte érdeklődéssel olvasok.

A naplót továbbra is magamnak írom.

Tartalmilag azoban nagyon megváltozott.

És ez nem véletlen.

Sokakban csalódtam.

Ahogyan múlik az idő,hiányuk egyre fájóbb,

és örök marad.

A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő csak fele árat ad azért, amire nincs szüksége.

A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amíg meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival, nagyon meg kell értened és egy kicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel, nagyon kell szeretned, és ne is próbáld megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.

A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról; fölösleges két embernek észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli, hogy a férfi meg fog változni, de téved.
A férfi a házasság elején azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de téved.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.