a ♥ kõ ♥ ragyogása

Csendes az éjszaka.

Sokáig olvastam,és bámultam a mécsesek táncoló lángját az ablakban.

Jó volt kicsit semmit csinálni,nem gondolkozni, csak átadni magam

a fények varázsának.

Jó lett volna egy kis hóesés.

Várom,hogy a didergő csónakost ismét betakarja a hó,

de nem esett :-(

A kép még tavalyi...tavalyi hó...

Terveztem őz etetést a havas erdőben,

szánkózást és hóember építést.

Hó híjján most csendes pihenés van,

olvasás, zenehallgatás ,

ma estére kártyaparti,vagy társasjáték.

Hozzá forró tea és sütemény.

Igyekeztem oda figyelni az egészséges étkezésre,

de nem egyszerű

a hagyományos ünnepi étkeink mellett.

Jó volt,hogy rövid időre ugyan,de együtt volt a család.

Nagylányom hiányzott,aki a nagy hó miatt nem merte vállalni,hogy pici unokámmal átkeljenek az Alpokon.

Hiányoztak,de megértem,és elfogadom,messze van az otthona.

Legyen rajta Áldás, legyen benne Béke!

Karácsony angyala nyissa meg szívünket

a Fény és Szeretet előtt.
Áldott, meghitt Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Fura érzés.

Kicsit mintha felesleges lennék.

Idáig szinte mindent egymagam intéztem,készítettem.

Most önállóan teszik a dolgukat.

Ajándékot vesznek,szervezkednek,titkolódznak.

Már mindent megvásároltak.

Ma nagytakarítanak.

Nekem csak a sütés maradt.

Felnőttek a gyerekek,és most először érzem azt,hogy minden terhet igyekeznek levenni a vállamról.

Eddig is segítettek mindenben,kérni sem kellett,de most ez valahogy olyan nagyon összetett.

Nem is szólnak,nem kérdeznek,csak csinálják.

Ahogyan tőlem tanulták,látták.

Jó érzés,de még szoknom kell.

Felnőttek a gyerekek.

Vasárnap kiválasztottuk,ezekben a percekben éppen kivágják.

Gyönyörű formás és illatos.

Madaraknak volt az otthona.

Sajnálom,hogy kivágják.

Lelkiismeretfurdalásom is van miatta,ugyanakkor tudom,hogy ha én nem hozom el,elviszi más.

Az ekkora fákat kivágják,hogy kicsiket telepítsenek a helyükre.

Holnap reggel eljön hozzánk a madárdal emlékével,hozza a tobozait,az erdő illatát.

És én nem arra gondolok majd,hogy mindez a fa halála.

Majd a régi időkre emlékezem,amikor az erdőt jártam.

Szerettem a csendet és állatokat.

A vadmacska családot,akikhez minden nap elmentem.

A vadmalacokat ,őzeket és szarvasokat, akikkel egy vadcseresznyefa tetejéről

üldögélve ismerkedtem.

A rókák és a nyulak,akiket a meleg házikó ablakában izgatottan vártam.

És minden nap eljöttek hozzám.

Ezek mind szép emlékek.

A fenyőben a karácsonyt nem szivesen látom még ma sem.

Pedig éppen ötven év telt el azóta.

Van azonban ,ami soha nem múlik.

Nem írom le mindazt,amit gondolok, inkább hozok egy részletet egy másik blogból.

http://robi.temalap.hu/index.php?load=read&id=412

Mindehhez csak annyit kiegészítés képpen,hogy Vastag Csabára keresve a Wikipédián azt találtam,hogy azon túl,hogy már közel 10 éve szerepel nyílvánosan a fent említett helyeken,

2008-ban ő volt hazánkban az év legjobb musical énekese.

Mit keresett egy tehetségkutatón ?

Ez nem verseny volt.

Egy manipulált cirkusz, ahol minden számított,csak a néző véleménye nem.

A hideg csípős,mégis jóleső.

Tegnap este óta hull a hó, apró, sűrű, pici pelyhekben.

Gyönyörű a kert,szeretem,hogy minden fehér.

Este kimegyünk a Dunához szánkózni.

Vegyes érzelmeim vannak a karácsonyt várva.

Látom mások szomorúságát,nehézségeit,

sokaknak nem lesz idén karácsonyuk.

Szomorú és hangulattalan a város.

Nyomasztanak a saját nehézségeim,

amik mára már mint egy nagy kígyó fojtogatnak.

A legnehezebb dolog a világon a tehetetlenség.

Képtelen vagyok beletörődni és elviselni.

Szeretem a dolgokat rendben tudni és elvarrni a szálakat.

Mégis van,amit nem lehet.

Még van egy hét,remélem,addig sikerül erőt adnom magamnak ahhoz,hogy örömet és boldogságot tudjak adni másoknak.

Az ünnepi készülődéssel jól haladok,minden a terveim szerint alakul.

„Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között.

A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók,

s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak.

Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt.

Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni:

„Most te, egyedül te vagy a fontos",

s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele...

Örömben együtt lenni?

Az se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre..."

Jókai Anna

Csodák nincsenek,csak az élet és halál törvényei azok,amik fentartják a rendet.

Csendes készülődés az ünnepre.

A lakás teljes kitakarítása készen van.

A függönyöket majd az ünnep előtti napon újra kimosom,szeretem friss illatát,ahogyan szárad,és keveredik a fenyő illatával.

Úgy tervezzük,hogy a fát idén is már 23.-án felállítjuk.

Beosztottam az isőmet,az erőmet,hogy minden elkészüljön kapkodás nélkül.

Fejlődünk,mert az utóbbi hat évben minden simán ment,nem vesztünk össze semmin,amin korábban rendszeresen.

Pl. ferdén áll a fa,miért az utolsó pillanatban jut eszünkbe valami,

miért ettétek meg a szaloncukrot?

A dugi helyre beteszem a szaloncukrot,had járjanak rá,egyék...vigyék.

És van egy másik dugi hely,ahol rejtegetem a többit :-)

Így hát nincs vita :-)

Hideg van, -12 fokban jártuk be ismét a

Karácsonyi vásárt,

amiről nem tudok jót mondani.

Gatyaárusok ismét, ágynemű,szőnyeg.

Évről évre ugyanaz.

Egy újabb kirakodóvásár,ahol elvétve lehet kapni gyertyát és díszeket a fára.

Miért nem szólhat ez a vásár a karácsonyról?

Voltam Bécsben , láttam a bajorok karácsony várását Augsburgban...

Gyönyörű,hangulatos ,és valóban az ünnephez köthető dolgokat kínálnak.

Itt ez miért lehetetlen?

A választ persze tudom,csak költői kérdés volt.

Mindettől a füstölgéstől függetlenül mindenkinek

szép adventi gyertyagyújtást kívánok!