a ♥ kõ ♥ ragyogása

mai kártya:

Az esőben és szélben táncoló három nőalak arra emlékeztet bennünket, hogy az ünneplésnek soha nem kell külső tényezőktől függnie.

Nem kell hozzá ünnepnap vagy valamilyen hivatalos alkalom, és még csak azt sem kell megvárnunk, amíg a nap kisüt és a felhők elvonulnak. A valódi ünneplés abból az örömből születik, amit először mélyen önmagadban élsz át, és aztán mintegy túlcsordulva kibuggyan belőled dalként, táncként, nevetésként, és igen, akár még a hála könnyeiként is.

Amikor ezt a kártyát húzod, az arra utal, hogy most egyre inkább észreveszed magad körül a sok lehetőséget, mely mind ünneplésre ad okot, és hogy ünneplésed másokat is megfertőz.

"Az élet egy pillanat, amit ünnepelni és élvezni kell. Tedd mulatsággá, ünnepeld, és akkor beléphetsz az igazi templomba. A templom nem a lógó orrúaknak való; soha nem is volt az.

Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot?

Ugye nem?
Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol... Mégpedig azért tévedt el, mert rendkívül bölcsnek és okosnak hiszi magát. A te betegséged az okosságod. Ne légy olyan bölcs. Mindig tudd, hogy hol a határ, ne ess végletekbe.

Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs,

az jó - mert e kettő megfelelő arányú kombinációjából lesz a buddha..."

Osho

végre végre napsütéses madárfütty...

éves időjárás előrejelzés az ayurában olvasható

Egy kedves barátommal beszélgettem az előbb a szeretetről,

és a következő filmet kaptam tőle:

döbbenetes képsorok

...és igen,a szeretet is ilyen...

néha félelmetes,mégis vonzó...és megtartó...

Sosem tudhatjuk,milyenek leszünk,ha megöregszünk.

Az apám hirtelen esett össze. Tavaly tavasszal még kijárt a nyaralóba a Dunakanyarba.

Nevelőanyám olyan állapotban van,hogy nehéz elviselni. Az agydaganat miatt beszámíthatatlan,össze-vissza beszél,nem azt a szót mondja ki,amit szeretne...nehéz vele. Ezért apám,amikor már belefáradt ,vagy elfogyott a türelme,kiment 2-3 napra a nyaralóba, kicsit kipihente az otthoni légkört, és minden ment tovább.

Ő egy izgő-mozgó ember,aki képtelen ülni fél órán át.

Állandóan tesz-vesz.

Nagyon szeretett olvasni,éjszakákon át nem tette le a könyvet.

Ez egészen tavaly nyárig így volt.

Most nem lát és nem tud mozogni,járni sem,a lakásban is csak nehezen.

Augusztusban azt kérte,vegyünk neki egy elektromos mopedet,amivel a boltba elmehet.

Megvettük.

Már akkor is úgy gondoltam,hogy ez valamiféle lelki támasz számára, hogy "elmehetek,ha akarok",

"elmenekülhetek,van mivel".

Egyetlen egyszer sem ült rajta. Azóta is a garázsban áll.

Most felhívott azzal,hogy azonnal vigyem el a mopedet,mert mégsem kell,nekem adja,foglalja a helyet a garázsban,

Ahová egyébként ő nem megy ki,mert nem tud,tehát nem zavarja.

Hát ennyi a moped esete.

Most van egy eladó mopedünk

Isten hozott benneteket itthon!

Chuck és Ludmilla megérkezetek.

Már nagyon vártam őket.

Kissé kimerültek a hosszú úton,de mindketten jól vannak,úgy látom.

Nagyon jó állapotban vannak , gyönyörű fehérek , jól tápláltak , szépek !

Chuck érkezése

Ludmilla érkezése

Március 27.-én óramű pontosággal megérkeztek gólyáink .

Először Chuck szállt le 10: 52 perckor , Ludmilla pedig pár órával később érkezett ,követte őt a délutáni órákban , ahogy egy hölgyhöz illik .

Chuck 20 perc pihenő után már ment a környékre körülnézni , tavaly jóval fáradtabb volt érkezéskor .

végre itt a tavasz

Holnap is van nap, de vajon tényleg van?

Honnan tudnánk, hisz elég egy rossz lépés és összeomlik lábunk alatt az élet-út.

Van holnapunk? Vagy csak a mostunk létezik?

Honnan tudhatnánk? Minden, pillanat kérdése csupán. Élünk, halunk, voltunk?

Vagy csak álmodunk? Hová tartunk? Fáj a létezés, fáj az ébredés arra a tudatra, hogy lehet ez a lélegzet az utolsó...

Hová tartunk? Mik leszünk ha elhamvadunk?

Befogad-e minket az Űr csendje, leszünk-e fénylő lélek-csillagok?

Nem tudom...

De azt tudom, hogy bármikor lehet ez a pillanat,

ez a sóhaj az utolsó lélekvillanásunk.

A felvétel sajnos nem Győrben készült,de nem találtam jobbat arra,

hogy megmutassam a tegnapi belvárosi hangulatot.

Mert ugyanilyen volt.

 Ki kabátban,ki már pólóban .

Az ütős fesztivál megnyitója alkalmából dobosok vonultak végig a belvároson,

eszméletlen jó hangulatban,bárki beállhatott sambázni a sétálók,bámészkodók közül.

Külön öröm volt látni Julit a barátaival,

amint önfeledten táncoltak,még nézni is élmény volt.

Isteni érzés volt  ahogyan a dobok hangja megremegtette a levegőt,

és a gyomromban is éreztem a ritmust,ami az egész testemet átjárta.

A régi Omega koncertekre emlékeztetett az egész,

amikor a dobokat és basszust ugyanígy minden porcikámmal megéltem...

igaz,még másnap is "süket"  voltam a hangerőtől .

Na de kit érdekelt ez akkor???

A mai nap a tavaszi megújjulás jegyében telt.

Néha kell .

A hajam csokoládébarna lett,enyhe mélyvörös beütéssel.

Rábíztam magam a fodrászomra. Mindig rábízom.

Ő az unokatestvérem, Sarkadi Lívia, a Mátrix oktató fodrásza.

Fantasztikus hajakat csinál,nekem is egy nagyon jó frizurát vágott.

Nem kell vele semmit bonyolítani,mert úgy van vágva,hogy mindig jól áll.

Aztán kaptam szépséges új körmöket is.

És...két számmal kissebb ruhát kellett vennem

Január elseje óta folytattam a magam által kitalált alakformálást,

és ez lett az eredménye.

Most elégedett vagyok.

Ezzel a tavaszi nagy restauráció befejeződött.

Mára félretettem a gondolatokat és a világot,

próbáltam egy kicsit a magam örömére létezni.

Sütöttem,főztem,takarítottam,mostam,bevásároltam...szóval kicsit pihentem

tudjátok milyen jól lehet ezenközben relaxálni?

Aztán egész nap hallgattam az ezerarcú kékszeműt.

Ő mindig élmény számomra , a " pasi,akit imádok"

...és a kedvenc képei...