Eszméletlen mennyiségű munka és energia, gyönyörű távlatok...
így fejezhetném ki röviden amit a szalonnal kapcsolatban tettem és gondoltam.
Örültem neki,nagyon "akartam" ,hogy tökéletes legyen.
Sajnos falakba ütköztem,amiket sem megkerülni,sem átugrani nem lehetett.
Most azt mondom,sok hűhó semmiért.
Ennyi volt.
Csak nagyon csúnyán végződött. Fogalma sem volt róla,hogy el akarok menni. mit menni,már inkább menekülni innen.
Semmi nem úgy alakult,ahogyan kellett volna.
A legkisebb probléma a fizetésemmel volt,amit késve és négy részletben kaptam meg.
Nagyobb gond,hogy a mai napig nem oldódott meg a fűtés. Napi 10-12 órát fagyoskodtam,komolyan mondom,estére teljesen kifagyott a lábam és a hátam,és fájt a fázástól. Így nem lehet dolgozni. És sok minden más,amit már tudtok.
Nem volt örömöm benne.
Most azonban közeledett a próbaidő vége. Én erre vártam,hogy akkor felmondok. Addig sajnáltam ott hagyni,amit felépítettem.
Nos,ma olyan dolgokat kaptam tőle,amikben biztos volt,hogy elmegyek,így nem kell véglegesen bejelentenie.
Legalábbis ezt gondolom,mert mindaz,amit mondott és vádolt,nem igaz .
Ma este azonnal felmondtam,elszámoltunk,hazapakoltam.
Ezzel véget ért rövidéletű szalonbéli pályafutásom .
Annak ellenére,hogy végül a magam döntése volt,hogy eljövök,most mégis sajnáom is,
mert örömmel csináltam és alakítottam,annyi munkát beleöltem,és ennyi...
A fürdőre még egy-két hétig várni kell,már az utolsó simításokat végzik rajta,mint álmenyezet,
bambuszrolók,bútorok,recepciós pult...
Addig itthon megcsinálom a tavaszi naaaaagy takarítást,ami időszerű,
és elkezdek lassan készülődni a húsvétra, ami mindjárt itt lesz...
Elmegyek a fodrászhoz,és mindent pótolok,amire az utóbbi hetekben nem jutott időm.
(a jég már elolvadt)
Holnap reggel minden esetre kimegyek a Dunára,és kiengedem magamból
a már nem hozzám tartozó érzéseket és gondolatokat.
