a ♥ kõ ♥ ragyogása

Biagio Antonacci - Ti ricordi perchč

még egy hónap...

Valahogy nagyon nehezen oldódok fel a mindennapokban.

Az apám egyre gyakrabban tesz olyasmit,ami arra enged következtetni,hogy már nem teljesen tiszta a gondolkodása.

És persze továbbra sem hajlandóak költözni,már azt is megtiltották,hogy egyátalán előhozzam a témát. Nem tudom,hol a határ,amit még engedni kell. És mikor van az,amikor az ember a józan eszére hallgat és nincs tovább ,mert tudom,hogy magatehetetlenek,és meggondolatlanságból vagy önzésből felelőtlen döntéseket hoznak.

Persze azt is tudom,hogy erőszakkal nem hozhatom el őket.

Meddig kell választási lehetőséget adni egy magatehetetlen,józan döntésre képtelen embernek? Mikor kell,lehet -e a saját érdekében tennem az akarata ellen???

Nem volt könnyű a mai nap.

Hellinger családfelállításon voltam egész nap.

A családunk női vonalán lévő feszültségeket oldottam.

Nagyon kemény kötődések ezek,tele hatalmas egóval,önzéssel,szeretetlenséggel,akarnoksággal.

Ezekkel kellett szembeállítani a feltétel nélküli szeretetet, a gyermeki tiszteletet és hálát ,és ez nem könnyű.

Tudom,hogy egy 80 éves embert még a saját érdekében sem lehet megváltoztatni.

Olyan sorsot él,amilyet választott magának, és ebbe senki nem hozhat változást az ő saját akarata nélkül.

Feloldódott bennem egy kettős érzés,és ez jó.

Most ennél több talán nem is kell.

És világossá vált, hogy ki lesz az,aki elsőként lép az örök vándorok útjára.

A videót ma este kaptam Cemiltől.

Ő egy kedves fiatal francia fiú.

Tetszenek a klipp szinei,fényei.

Ezt hétfőn éjjel írtam a naplómba:

A ma történt események csúnyán megviseltek,és belefáradtam.
A lényeg:
a színházzal kapcsolatban belekevertek egy politikai hátterű ügybe,amihez semmi közöm nem volt.
Egy képviselő csinált olyasmit,amit sosem lett volna szabad neki.

Hogy eltusolja a dolgot,kerestek egy bűnbakot.
Valaki írt egy névtelen levelet néhány képviselőnek,amiben megírta az ifjú képviselő úr viselt dolgait.
Ha a leírtak igazak,akkor ő nem lehet képviselő.
(a leírtak igazak)

Mindez már lassan három évvel ezelőtt történt.

Mindenfelé nyomoztak,a fél színházat belekeverték,kihallgatták,semmi nyomra nem bukkantak,és a rendőrség visszaadta az ügyet lezárva a bíróságnak azzal,hogy nincs meg az ismeretlen tettes.
Majd 2007. december elején kaptam egy levelet a bíróságról,hogy menjek be személyes meghallgatásra ezügyben.
Ott kiderült,hogy én lettem a gyanúsított,mitöbb,a bírósági szoba ajtajára már az volt kiírva,hogy vádlott.
Ez érdekes,mert engem még a rendőrség sem hallgatott ki,meg sem kérdeztek,ott a bíróságon,mint egy koncepciós perben hallottam az egészről először.
(Ma kiderült,hogy már ez a "meghallgatás" is törvénytelen volt. És ez a megdöbbentő,hogy az igazságszolgáltatást ilyesmire is fel lehet használni.)
Akkor ott azt mondták,hogy nyílvánosan kérjek bocsánatot a képviselő úrtól,és akkor nincs tovább ügy.
Természetesen nem kértem,megmondtam,hogy nem csináltam semmit,és más helyett nem kérek bocsánatot.
Hülye voltam,ügyvéd nélkül mentem oda,mert azt hittem,valóban csak egy meghallgatás,kérdeznek,válaszolok ha tudok,és ennyi.
Ehelyett vádlottként állítottak ki.
Kértem,hogy vegyenek ujjlenyomatot és nézzék meg a leveleiket. Nem vettek,nem csináltak semmit,ami engem igazolt volna.
A "vád" mindössze annyit hozott fel ellenem,hogy a névtelen levelet színházi fejléces papíron írták.
Ennyi volt,és semmi egyéb.
Nem is lehetett egyéb,mert nem írtam sem levelet,sem mást nem tettem.
A dolog hátterében azonban más is volt.
A régi színházigazgatót politikai okkal rúgták ki,és még sok más dolgozót is,akik szerintük a régi igazgató embere,barátja volt.
Én szerettem és szeretem őt, mert jó ember.
Tehát nyílván az ő emberének számítok,mert el akartak távolítani a színházból.
Ezt erre a perre hívatkozva meg is tették anélkül,hogy egyetlen szóval is megkérdeztek volna.
Nos,a munkám elvesztettem 38 év közalkalmazotti becsületes pályáról kerültem az utcára.

A per folytatódott és ma kellett mennem a bíróságra.
Órákig tartott,gyakorlatilag továbbra sem tudtak mást mondani,mint a színházi fejléces papírokat,amihez mellesleg csak 300 ember férhetett hozzá , vagyis a színház összes dolgozója. De bárki idegen is, aki nem ott dolgozik.
Még vádiratot sem tudtak ellenem produkálni,tehát nem volt jogszerű,hogy vádlottként idéztek be.
Végül a bíró szembesítette őket azzal,hogy mindaz,amit hányaveti módon összehordtak egyrészt valóság és nem rágalmazás,másrészt semmiféle bizonyíték,de még csak tisztességes gyanú sem merühet fel velem szemben,így felment.

Több mint két évig megbélyegzett voltam,rengeteget sírtam,a munkám elvesztettem,és féltem.
Féltem,mert hiába tudtam,hogy ártatlan vagyok,hiába tudta ezt mindenki,aki ismer,ez a képviselő csak úgy maradhat képviselő,ha bebizonyítja a pártjának,hogy szűziesen tiszta,és mindaz,amit csak 300 ember látott és átélt,a színház összes dolgozója tudott,mindaz sosem történt meg,és aljas rágalom.
Ez a politikáról,hatalomról és a pénzről szólt.
Az pedig telejesen mindegy hogyan,hány embert eltaposva mossa magát tisztára.
Ma végül az igazság győzött.

Örülnöm kellene és fellélegezni.
Mégis csak végtelen fáradtságot érzek,és mintha átment volna rajtam egy úthenger.
Ma volt ügyvédem,egy kedves jó barátom,jó,hogy mellettem volt az utóbbi hetekben.
Ő előre megmondta,hogy így lesz,felmentenek,mert semmi konkrétumot nem tudnak felhozni ellenem.
Mégis féltem,mert megtapasztaltam,hogy a színházban milyen és mennyi mocskosságot elkövettek a dolgozókkal.
A színházban most félnek az emberek. Nem mernek beszélgetni,egymásra nézni sem,kerülik egymást.Mindenki fél.
Jobb,hogy kikerültem ebből a viperafészekből, jobb,hogy már nem tartozom oda.Csak fáj,hogy mivé tették ezt a jó közösséget,mert az volt,nagyon jó volt.
És fáj,amit velem is csináltak. Nehéz idő volt , jó lenne elfelejteni, próbálok másra koncentrálni.
Igen,tudom,van mire. Itt van a családom,a barátaim,akik szeretnek és vannak a betegek is,akik hozzám járnak,mert tőlem várják az erőt és a bíztatást.
Össze kell szednem magam. Mert igyekeztem és senki nem vette észre rajtam,mennyire bánt ami történik,de belefáradtam az állandó színészkedésbe,az állandó "boldog vagyok"-ba,hogy állandóan csak adok magamból és közben belül meg őrlödöm olyan miatt,amit nem is követtem el.
Hát most vége,megpróbálok örülni, de kegyetlenül elfáradtam .

Az utóbbi napokban nem volt kedvem írni.

Mindazt,ami történt,nem szeretném megosztani a végtelen világgal, a barátaim pedig tudnak róla.

Nagyon nehéz közel három év áll mögöttem,aminek hétfőn pont került a végére.

Örömmel kiabálhatnék és ugrándozhatnék,hogy végre vége,vége! Győztem!

De nem megy.

Úgy érzem magam,mint akin átment az úthenger.

Borzalmasnak érzem,hogy az országunkben minden megtörténhet,legyen az bármilyen aljasság.

Ha a hatalom érdekét szolgálja,akkor semmi nem szent. Akkor mindenki eltaposható, félrelökhető.

Ez történt,de nem hagytam magam,és végül az igazság győzött,bár drága árat fizettem érte,

hála az emberi önzésnek,butaságnak,beszariságnak és kétszínűségnek.

Kb. ezekkel találtam szemben magam,és küzdöttem,pedig apám már igen régen megtanította nekem,hogy szél ellen ne is próbálkozzak.

Ma már kezdek megkönnyebbülni végre.

Lassan talán minden rendeződik.

Megint,sokadszorra.

Ma is megnéztem,de most nem az eredeti angol változatot,nem is az amerikait.

Létezik egy indiai musical filmváltozata a témának.

A két főszereplő: Aishawarya Rai és Martin Henderson

Rendezte: Gurinder Chandha.

https://www.youtube.com/user/lacrimarosa

Ezen az oldalon megtaláljátok, 11 részben tudtam feltenni.

Tetszett,de számomra az eredeti mr. Darcy , Collin Firth az örök .

Tegnap lógós napom volt,csak este dolgoztam.

Délelőtt bevásárlás,fodrász,körmös és egy hatalmas séta.

Láttam már tavaly,tetszett,így a lábkörmöket is megcsináltuk zselével.

Néháhy hétig szép, ápolt lábat biztosít a szandálszezonban.

Aztán esett,közben egy nagyon jó barátnőmmel kávéztunk ,

átbeszéltük az utóbbi idők számunkra fontos eseményeit.

Nem valami szívderítő dolgok. Látszik,hogy a Mars évét éljük,

de júniusban végre vége,jobb idők jönnek.

Ma délelőtt a Dunán voltam,aztán főzés-sütés.

Ludmilla érdekes testhelyzetben van de látszik mind a 6 tojás.

Azt mondják,a gólyák páratlan számú tojást tojnak.

Ezek szerint ma éjjel várható még egy hetedik?

Ez rengeteg. Négy éve figyelem őket,és ennyi még sosem volt.

Nagyon fárasztó volt felnevelni 2-4 fiókát is.

Tavaly négyen is alig fértek el a fészekben,

és hatalmas lesz a testméretbeli különbség az elsőként és utolsóként megszülető fiókák között.

A legkisebb tavaly is elpusztult, valószínűleg azért,mert nem jutott elég táplálékhoz,

olyan pici volt,a nagyobban elnyomták.

Remélem,hogy idén nem lesz szomorú élményünk.

Örömteli kukkolást mindenkinek

Egyik kedvenc filmem.