Az utóbbi napokban nem volt kedvem írni.
Mindazt,ami történt,nem szeretném megosztani a végtelen világgal, a barátaim pedig tudnak róla.
Nagyon nehéz közel három év áll mögöttem,aminek hétfőn pont került a végére.
Örömmel kiabálhatnék és ugrándozhatnék,hogy végre vége,vége! Győztem!
De nem megy.
Úgy érzem magam,mint akin átment az úthenger.
Borzalmasnak érzem,hogy az országunkben minden megtörténhet,legyen az bármilyen aljasság.
Ha a hatalom érdekét szolgálja,akkor semmi nem szent. Akkor mindenki eltaposható, félrelökhető.
Ez történt,de nem hagytam magam,és végül az igazság győzött,bár drága árat fizettem érte,
hála az emberi önzésnek,butaságnak,beszariságnak és kétszínűségnek.
Kb. ezekkel találtam szemben magam,és küzdöttem,pedig apám már igen régen megtanította nekem,hogy szél ellen ne is próbálkozzak.
Ma már kezdek megkönnyebbülni végre.
Lassan talán minden rendeződik.
