- Persze. Nem emlékszel?
Teljesek voltunk te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb.
Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak.
Minden voltunk.
A Minden.
Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit.
Mert megértettük, hogy…
- …amikor az Vagy, ami Nem vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy!
Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz” nélkül nem ismerheted a „jó”-t.
Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, - bármi legyen is – létrejöhessen.
A Barátságos Lélek ezután elmagyarázta, hogy azok az emberek Isten Különleges Angyalai és az az állapot Isten külön ajándéka.
- Egyetlen dolgot kérek cserébe – jelentette ki a Barátságos Lélek.
- Akármit kérhetsz! – kiáltotta a Kis Lélek.
Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhatja.
Megértette Isten tervét.
- Abban a pillanatban, amikor ütlek-verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni,
… emlékezz, hogy ki is vagyok valójában!
- Ó! Nem fogom elfelejteni! – ígérte meg a Kis Lélek. – Találkozunk a Tökéletességben, melyben egyek vagyunk,
és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!
/Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/