a ♥ kõ ♥ ragyogása

A hó elolvadt,most undok sós sár és latyak van.

Kizárólag a fenti módon lehet közlekedni.

Most vagy jöjjön vissza a hó,hozzon fehér varázslatot,

vagy ha nem,akkor én már a tavaszt álmodom.

"Ha megengeded, hogy a körülmények irányítsák az érzéseidet, mindig csapdába fogsz kerülni. De ha képes vagy irányítani az érzéseidet azáltal, hogy helyesen választod meg a gondolataidat, akkor igazán szabad vagy.

Ha nyíltan közeledsz az emberekhez, mindenképpen nagy-nagy örömöt tapasztalhatsz meg.

Amikor képes leszel felismerni a jót abban, hogy a sok-sok ember más-más dolgot választ; más dologban hisz; mást akar; és másként cselekszik , akkor majd szabadon és boldogan élhetsz a világban.

Ha megérted, hogy mindez csak hozzátesz valamit a tökéletesebb egészhez, amely egy cseppet sem fenyeget téged ,mivel az egyetlen dolog, ami téged érint: hogy nyitott legyél-akkor majd szabadon és boldogan élhetsz.

A legfontosabb az, hogy megértsd, először is: minden nagyon jól van úgy, ahogy van, lényegtelen, hogy milyennek tűnik neked, a te fizikai szempontodból.

Másodszor: amikor nyitott vagy, csak jó dolgok érhetnek el hozzád."

Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi

(Lilien kávézójában az egész mese olvasható.)

Az életben mindig teszünk valamit ,vagy mondunk, viszonyulunk másokhoz.

Persze nem kell, de olyan embert személyesen még nem ismerek, aki teljesen szabad a kellektől, aki mindig csak azt teszi, amihez kedve van, s amit a szíve diktál...

Most is nézem az órát...

Kergetem az időt sokáig, az anyagot, ami földhöz köt...

Csak röpke randevúim vannak önmagammal... aztán megyek, mert várnak rám, számítanak rám, fontos és hasznos dolgaim vannak, nem okozhatok csalódást senkinek. Még most is nagyon fontos számomra, mert még annyira kell a mások szeretete, megbecsülése. És teljesen mindegy,kik azok a mások. Férj,gyerek,barátok,munkatársak...

Pedig megtehetném, hogy lerázok magamról mindent...és nem akarok többé megfelelni. Vagyok, aki vagyok. De ez nagyon nehéz, az elvárások néha ólomsúlyként nehezednek a vállamon.

Szerintem az ember is képes volna repülni, ha nem láncolná le magát folyton.
A tudatosság nem bűntudat, a szeretet nem félelem.

Hatalmas szabadság , amikor megtapasztaljuk, hogy nincs szükségünk mások szeretetére, sem elismerésére.

Mert megtaláltuk önmagunkat,és bátran vállaljuk önmagunkat...szeretjük önmagunkat.

Akkor adhatjuk a világnak önmagunkat...a feltétel nélküli szeretetünket.

Aki nem ért valamit, nem elég intelligens. Aki nem tud valamit elfogadni, nem elég toleráns.
A szeretet a toleranciával kezdődik. Elsősorban saját magunk fele.

Kiváncsi vagyok, hogy amikor vége az utolsó dalnak is...

mi marad?

Minden nap négy kanna gyümölcsteát készítek.

Most készült el a második.

Amikor megérett,kiveszem belőle a forrázott gyümölcshúst,és úgy melegen kiteszem a madáretetőbe.

Néhány perc,és hírmondónak sem marad belőle.

Pillanatok alatt megjelennek a kedvenckéim,ki tudja honnan kerülnek elő,és pusztítanak.

Ami lepotyog,szépen felszedik.

És most várják a következő kanna teát...

A szavak elbűvölnek.

Szeretem nézni a játékukat, és játszani velük.

Ugyanakkor gyakran érzem, hogy hallgatni arany.

Valaki azt mondta, hogy

"Beszélj akkor, ha kérdeznek.

Élj úgy, hogy kérdezzenek."

Nagyon tetszik...

Igen, túlbecsülöm sokszor a szavak jelentőségét, belátom.

Igazi tudás nem is adható át szavak által, csak tapasztalati úton.

Ha megérett a tanítvány...

A lélek nyelve az érzelem.

És ehhez kapcsolódik egy bizonyos gondolat.

Mindezek átadásában a szavak elégtelennek bizonyulnak.

Mégis csodálom őket.

És kiírom, kibeszélem magamból magamat.

Mindenekelőtt (meg)tanulom és gyakorlom

a szeretet nyelvét.

...a csónakos meg fázik...

Egész éjjel esett,és most is esik.

Tudom,akinek lapátolni kell, kevésbé örül a fehér szépségnek.

Eszembe jutott egy nagyon régi nagyon kedves elfoglaltságom.

Hideg téli estéken rengeteg papír babát rajzoltam.

Ruhákat,öltözékeket,kiegészítőket terveztem,szineztem,kivágtam.

Egy dobozban őrízgettem őket a majdan megszületendő lányaimnak.

Aztán apám kidobta,mert kacatnak vélte.

Csinálok egy párat,kellemes időtöltés lesz.

Bevonom a lányomat, tetszik majd neki,azt hiszem.

Aztán a kész darabokat eltesszük az unokámnak,később,ha kicsit nagyobb lesz, örül majd neki.

Jó nézni a meleg szobából,

hogy a sötétben csenben hószirmokat hullat az ég.

Később,ha már teljesen elcsendesedik a város,ma is kimegyünk sétálni.

Semmihez sem hasonlítható érzés,amikor az arcomba hull a hó.

Hideg van.

Jó lesz hazajönni a jó meleg szobába, és összebújva elaludni.

p.s.:

köszönöm a zenét :

Mindig törekedtem arra, hogy hidakat építsek a sok-sok igaznak vélt elmélet, gondolat között. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy elég az, ha van egy belső megérzésem, bizonyosságom arra vonatkozóan, hogy nekem mi az utam, és hitelesen élem azt.

Amúgy is annyi az elméletalkotó, magyarázó, értelmező...

Talán inkább csak élni kell,figyelve a világ jelzéseire.Bengedni,elfogadni azt,ami hozzánk tartozik,amit a hitünk enged.

Mert ha nem tudjuk világosan megfogalmazni, hogy miben hiszünk, kik vagyunk, mi az életcélunk , ez azt jelenti, hogy hiányos az ismeretünk, ami feltételezi a sötétséget, zavart bennünk, s ez ellentmondásos megnyilvánulásokat (életet) eredményez.

Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová megyek? Miért vagyok a Földön?
Kérdések, melyek nem hallgatnak el.

Nincs fontosabb önmagam megtalálásánál.

Semmi sem írhatja fölül. Család, karrier... semmi.

Minden bennünk van, mindenben benne vagyunk.

A külső bohózat jelentősége eltörpül, ha úton vagyunk. Azon, ami befele vezet. Aki bárminek az okát magán kívül keresi, téved.
Van időd odafigyelni arra, hogy mit mesél a lelked?

Éjjel esett egy kis hó.

Gyönyörűen csillogott a lámpák fényében.

Hatalmasat sétáltunk,szeretem,amikor az arcomba hullanak a pelyhek.

Tán furcsa éjszaka sétálni,de ha gyönyörködni akarunk a hóban,akkor kell sétálni,amikor esik. Az utóbbi évek nem nagyon kápráztattak el bennünket ezzel a csodával. Ha esett is,reggelre elolvadt.

Így hát éjfélkor kimentünk sétálni.

Jólesett a mozgás, a város alvó csendje,a friss levegő, a fények és a hóesés.