Ó jaj!
Két és fél éve vettem,akkor beleszerettem!
Mindjárt első látásra...már távolról,még nem is tartottam a kezemben,és tudtam,hogy nélküle nem élet az élet.
Így van ez.
Imádom a meséket,és néhány gyerekkönyvet mintha direkt nekem írtak volna.
Bárcsak lennék vagány bárány!
hát ez az...mindenki vágyik valamire...
Bárcsak lennék vagány bárány,
Gyapjas bundám remek látvány!
Pengetném a gitárom,
Vigan élném világom...
Szeretném megmutatni a Győri Balett legújabb rövid táncát,amit két másik rövid darabbal együtt mutattak be.
Sajnos nincs róla győri felvétel,ezért most az eredeti előadást látjuk, ez a Houstob Ballet .
Három Rolling Stones számra táncolnak:Rooster, Lady Jane és Not Fade Away.
Koreográfus: Christopher Bruce
Christopher Bruce
éjféli gyöngyszemek...
A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet,
hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja
önmagában a szépség lehetőségét.
(Joanne Harris)
A legjobb lesz,ha mától várom a tavaszt!
Leírtam a gondolataimat,amik már napok óta foglalkoztatnak,
aztán elszállt az egész...amikor bettem volna...
Ezek szerint midezt tartsam meg magamnak,nem kell megosztanom veletek... Ok...befogom a szám... és várom a tavaszt
Ma délelőtt sok dolgom volt,kötelező jellegű munka,és ami még mellette...
Az utóbbi napokhoz hasonlóan jó időre eltűnök a blogok világából...
Néhány napra elutazok.
Legyen kellemes ,mosolygós napunk!
Ahogyan kőrbejártam ma reggel,láttam,hogy többen is a blogírással,bolgok bezárásával,szüneteltetésével foglalkoztok.
Hogy vajon miért nyitódnak és záródnak ezek az ajtók... azt hiszem,ez azért lehet így,mert folyamatosan változik a világunk,és néha az jobban lefoglal bennünket,nem marad idő a blogolásra.
Néha én is így érzem,de nem zárom be,mert elsősorban magamnak írom,naplónak szánom.
de...
Ez már nem az igazi. Sok lett a személyes ismerős,én is majdnem minden blogbarátommal találkoztam,találkozom rendszeresen. Így eltűnt az ismeretlenség, ez azt hozta magával,hogy nem mindent írok le,mert vannak dolgok,amik NEM tartoznak az ismerősökre,a rosszindulatú ismeretlenekre meg pláne nem.
Mert ilyen is van ...aki mindenbe beleköt,ha valamit olvas,azt a valóság ismeretének hiányában saját elképzelése szerint kiszinezi,és valóságként tálalja úgy,hogy bántson vele.
És olyan is van,aki különböző személyeknek kiadva magát játszik az emberekkel. Tegye ,ha számára ilyen dolgok jelentenek örömet.
Mindenki annak örül,aminek tud.
Sajnálatos,hogy az emberek között esetleg kialakuló bizalmat az ilyen játékosok rombolják.
Mert játékosnak képzeli magát.
Én ezt másnak nevezném...
Nem érzem barátnak azt,aki hol ennek,hol annak kiadva magát szól hozzá bármihez is. Még akkor sem,ha midezt nem bántóan teszi.
Elgondolkodtató,hogy vajon maga a tény,hogy mindenkit hülyének néz,mennyire bántó...
Ezért egyre több lett a privát bejegyzés.
Van egy másik blogom,ahol azokról a gondolatokról,érzésekről írok,ami nem tartozik a nagyérdeműre.
A továbbiakban pedig kizárólag az aktuális hónap anyaga lesz nyílános.
Mivel ez a személyes naplóm,nem engedem meg,hogy abban bárki illetéktelen ki-bejárkáljon.
Témák szerint több blogot csináltam anno,mert nem akartam a naplómba ömlesztve írni mindent össze-vissza. Számomra az rendezetlenséget tükröz.
Mindez időigényes tevékenység,és az idő az,ami néha nagyon kevés,olyankor nincs lehetőség mindenkihez beírni,csak olvaslak benneteket.
A számomra értéktelen írásokat,oldalakat pedig a továbbiakban nagy ívben elkerülöm,mert rengeteg idő elment azzal,hogy ezeket is látogattam.
Marad az a néhány oldal,akiknél szívesen időzök.
Tv-t évek óta nem nézek,szabad időmben élem az életem,találkozom a barátaimmal,beszélgetünk,beülünk valahova egy teára.
Vagy itthon olvasok,zenét hallgatok,rajzolok,festek,képeket szerkesztek,alakítom az oldalaimat,mert ez örömet okoz, és ebben pihenek.
Ha a barátaim közül valaki bezár,azt sajnálom,de megértem és visszavárom. Legyen még sok szép blognapunk !
Medveösszezavaró idő volt ma.
Egyik pillanatban szakadt a hó,másikban ragyogott a Nap.
Aztán beborult és sötét lett,
majd megint esett a hó...
...vajon a medve mit csinált?
Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat.
Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy
"Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam!
Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózadonunk.
Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.
Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,
és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
Müller Péter
gyönyörű...
Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket -
Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -
- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.
(Szent-Gály Kata)
Érdekes mentési technikát alkalmazva mentettek meg egy őzet.
Olyan helyen szorult a jégre, ahol ember nem mehetett utána.
Szegény állat próbálkozott és biztosan nagyon fázott.
Helikopterrel közelítették meg,és a légáramlat kisodorta a partra.
Szerencséje volt
