a ♥ kõ ♥ ragyogása

Ma valahogy gondolkodós napom van...mint mikor Micimackó beült a gondolkodósarokba...és megint itt a nagy kedvenc,ami folyamatosan elől van,sosem kerül vissza a polcra...már kívülről tudom.

,,- A mennyország nem valamiféle hely, nem is valamilyen idő. A mennyország azt jelenti: tökéletes. - Egy percre elhallgatott.

- Te ugye nagyon gyorsan tudsz repülni?

- Én... engem boldoggá tesz a sebesség. - Jonathan meglepődött. Büszkeség fogta el, hogy a Vén felfigyelt rá.

- Abban a pillanatban kezdesz majd ismerkedni a mennyországgal, Jonathan, amikor eléred a tökéletes sebességet. És ez nem azt jelenti, hogy ezer vagy millió kilométert teszel meg óránként, vagy hogy fénysebességgel repülsz. Minden szám határt jelent, a tökéletesnek pedig nincsenek határai.

A tökéletes sebesség az, ha egyszerűen máris ott vagy, ahová igyekszel. Különös dolog ez. Azok, akik az utazást fontosabbnak tartják önmaguk tökéletesítésénél, lassúak és nem jutnak el sehová.

Azok pedig, akik lemondanak az utazásról, hogy helyette tökéletesedni igyekezzenek, bárhová rögvest elérkeznek.

Ne feledd, Jonathan, a mennyország se nem valamely hely, se nem valamilyen idő. A helynek és az időnek semmi, de semmi jelentősége nincsen.

Chiang lassan beszélt, közben erősen figyelte a fiatalabb sirályt.

- Hogy oly sebesen szállj, mint a gondolat, akárhová, ami csak létezik

-mondta-,

 azt azzal a tudattal kell kezdened, hogy már meg is érkeztél...

 A fortély mindössze annyi: tudnod kell, hogy valódi természeted szerint egyidejűleg élsz térben és időben, mindenütt és mindenkor."

Richard Bach: Jonathan, a sirály

...gyökerek nélkül nem lehet repülni...

 ez a gondolat ma esti meditációm bölcs eredménye...

" ....a "Jó"-nak nem a "Gonosz" a legnagyobb és legveszedelmesebb ellensége, hanem az "Ostoba".

Elsősorban azért, mert a gonosz ember nem tud maradéktalanul boldog lenni gonosz tettei miatt, ám az ostoba rendkívüli módon elégedett önmagával.

A gonoszság ellen lehet harcolni, míg az ostobasággal szemben teljesen védtelenek és tehetetlenek vagyunk. Ezen kívül a butaság nem elsősorban intellektuális deficit, hanem emberi. Sok ember azért ostoba, mert a körülményekkel szemben nem tudja vagy nem is akarja magát megvédeni. Inkább úszik az árral, zavartalanul, kényelmesen.

Főleg a politikai és a vallási intolerancia erőszaka tudja ostobává silányítani az emberi szellemet. Szó szerint ezt így diagnosztizálja Bonhoeffer:

"Die Macht der einen braucht die Dummheit der anderen."

Egyesek hatalma használja mások ostobaságát.

Nem érdemes az ostobákkal szemben érvekkel próbálkozni.

Még a tényeket sem tisztelik.

Azokat vagy letagadják, vagy ha már nem tudják letagadni, jelentéktelenné minősítik. Igazában személy szerint nincsenek érveik, csak a beléjük sulykolt, beléjük manipulált szlogenek mozgatják a szájukat.

Bonhoeffer ördögi visszaélésnek tartja azt a gyakorlatot, melyet a hatalom szerelmesei és birtoklói alkalmaznak, mikor elaltatván az emberek szabadságvágyát, ostobává kábítják őket, hogy aztán belerángassák a legmélyebb morális mélységekbe. Bonhoeffer szerint csak az Isten félelmére alapuló bölcsesség szabadsága képes az ostobaság ellen védekezni.

"A butaság ördögétől ments meg, Uram, minket!"..."

az idézet egy régebbi naplóból való

Illúziók (részlet)

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt:

"Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."

A többi lény kinevette, és azt mondták:

"Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"

De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.

Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel:

"Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül!

Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"

És a sodródó így szólott:

"Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok.

 A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk.

Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."

(Richard Bach)

 a kép a Salza folyón készült az Alpokban

,,Minden megszületett gyermek bizonyíték arra, hogy Isten még nem mondott le az emberi lényekről."

Rabindranáth Tagore

...és hogyan látja mindezt egy nyolc éves gyermek?

Isten egyik legfontosabb dolga az, hogy embereket csinál. Azok helyett csinálja őket, akik meghalnak, hogy mindig elegen legyenek itt a földön mindenféle munkához. Nem felnőtteket csinál, hanem kisbabákat. Biztos azért, mert kisebbek, és könnyebb megcsinálni őket. Így nem kell a drága idejét arra pazarolnia, hogy beszélni meg járni tanítsa őket, azt rábízza az anyukájukra meg az apukájukra. Szerintem ez eléggé okos megoldás.

Isten második legfontosabb dolga az, hogy meghallgatja az imákat. Azokból iszonyú sok van, mert némelyik ember, például a papok meg ilyesmik, folyton imádkoznak, csak akkor nem, amikor alszanak, és Papóka meg Mamóka is mindig imádkozik evés előtt, kivéve amikor fagyizunk. Istennek emiatt nincs ideje rádiózni, se tévét nézni. Mivel mindent hall, borzasztó ricsaj lehet a fülében, hacsak ki nem fundál valamit, hogy kikapcsolhassa.

Isten mindent lát és hall, és mindenütt jelen van, úgyhogy csudára elfoglalt. Ezért aztán nem szabad az idejét rabolni jelentéktelen kérésekkel, vagy szüleink háta mögött olyasmit kérni, amire ők nemet mondtak.

Úgyis hiába.

Februárban Velence fáradt, öreg szerető, aki már nem akar hódítani; az eddigi csaták emlékeivel csak az unalmat üldözi... tiszteletet és ámulatot követel magának, bár nincs hozzá joga... varázslatos színek, zöld tengerszag, nyakkendőt igazgató zenészek a san marcon és a szélhozta zene

 - ez minden fegyvere...

de nekem ereimben lüktet...érzem az illatát...a fáradt napfényt...az ave mariát.. az ősz gondolás vágyó mosolyát...a hatalmas tengeri sirályokat...a harangszót,a víz loccsanását...a reggeli kávé illatát...a függőkertek árnyait...a Rialtó fényeit...a tenger susogását...az evezők hangját a vizen...a mézédes bor gyöngyöző hangját...s a kacér legyzők néma hangját...

valahol nagyon mélyen mindez bennem él...

Néhány gondolat a mai kátyámmal kapcsolatban:

,Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.

Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.

Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.

Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.

 Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.

 Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.

 Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.

Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.

 Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

 Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

 Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért."

 (Paulo Coelho - Dolgok, amiket megtanultamaz élettől)

Solstrom- Aerial Pas De Deux

Ma a modern mozgásművészet egy gyöngyszemével kívánok nektek szép napot.

Ők a kedvenceim...már nagyon sok darabjukat összegyűjtöttem...ez egy a sok közül.

Szép zene...egyedi mozgás...a klasszikus ,a modern balett és az akrobatika elemei...látványosan ötvözve.

Élvezzétek ezt a csodálatos harmóniát...és közben pihenjetek pár percet.

"Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.

De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.

Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.

 Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.

És ez így van jól.

Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia; És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.

De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek; És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.

Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.

Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot";

mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".

Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját".

Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár".

Mert a lélek minden úton jár.

Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.

A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág."

(Khalil Gibran: Önismeret)

egy elgondolkodtató film mára...

a csoda...a gyerek mindig egy csoda...