a ♥ kõ ♥ ragyogása

Csillagvíznél olvastam,hogy lennének dolgok a múltból,amit másképp csinálna,ha lehetne.

Azt hiszem,én semmit nem változtatnék,elfogadom a múltat, a döntéseimet olyannak,amilyenek voltak.

Vállalom,hogy mindenkor igyekeztem a körülményektől függően legjobb döntést hozni,amit a szivem és az eszem diktált.

Valószínű,hogy ezeket mások másképp látják,és talán mást vártak volna tőlem.

Legtöbbször utólag,talán évek elmúltával derül ki,hogy jól döntöttünk,és mindennek rájövünk az okára.

Volt olyan,amikor kényszrűnek éreztem amit tettem, mert az eszem mást diktált,és én a szivemre hallgattam. Talán nem is a szivemre, mert annak is volt akkoriban fájdalma,inkább a lélek az,ami irányított.

Eltelt azóta több,mint húsz év,és most teljes bizonysággal tudom,hogy jól cselekedtem,és most sajnálnám nagyon,ha az ellenkezőjét tettem volna.

Sokszor állít az élet bennünket nehéz választás elé.

Mégis,ha meghalljuk azt a belső hangot,bíznunk kell benne.

Vajon ki szól hozzánk?

Néhány nappal ezelőtt Blue egy nagyon kedves és szórakoztató játékba hívott.

Ez a FarmVille.

Kertészkedni,állatokat nevelni és gazdagítani a farmot...ez a játék.

Egyszerű,mégis szórakoztató.

A Facebookon találjátok.

Kellemes időtöltést!

akkor is jó élni,
ha úgy látszik,
keserű a világ,
rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,

akkor is érdemes élni,küzdve is, betegen is,
fáradtan, néha elkeseredetten is,
addig, míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak egy ember is él ezen a világon,
akinek fontos az életünk...

...az ember sokat csalódik,
talán, mert túlzottan nagyra vágyik,
arra, hogy a csillagok között
mindent túlragyogó Nap legyen...

Az idős, nagyothalló gróf késő este érkezik haza.

A komornyik halkan megkérdezi:
- Na, mi van, te vén piszok? Már megint a kocsmában voltál és vedeltél?

- Nem, Preston. A városban voltam, és hallókészüléket vásároltam.

Ismét hétfő.

Olyan gyorsan múlik az idő,egyik hét a másik után repül.

Szép idő van,nem kacsingat vissza a tél.

Én már csak ülök és várom a tavaszt.

Egy régi nagy kedvenc,éppen jó vasárnap délutáni pihenő zenének

Akkor én még éppen hogy csak vitamin voltam a spenótban,mint szokták ezt mondani,és már akkor is kényes zenei ízléssel rendelkezvén imádtam ezt a zenét.

Ééééés persze nem volt szabad hallgatni...

Úgy tűnik,Marc az apuka nyomdokain halad,mert zenéje hasonló töltetű.

Pár éve ismertem meg Tom barátságán keresztül,amikoris mindenféle francia zenésszel találtam magam szemben,akikről itt mi még csak nem is hallottunk,pedig van néhány figyelemreméltó hangú és dallamvilágú közöttük.

Ilyen pl. Marc Lavoine is.

Egyszerű,csendes vasárnap.

Szeretem az ilyet,egyre jobban szeretem.

Jó nagy alvás után egy közös reggeli, pizsamában...

Szép idő van,talán tényleg tavaszodik,

süt a Nap,kék az ég és +6 fok...

ez már valami.

Sütés-főzés,és délután egy hatalmas séta.

Megetetjük a hattyúkat és a kacsákat.