Akkor én még éppen hogy csak vitamin voltam a spenótban,mint szokták ezt mondani,és már akkor is kényes zenei ízléssel rendelkezvén imádtam ezt a zenét.
Ééééés persze nem volt szabad hallgatni...
Úgy tűnik,Marc az apuka nyomdokain halad,mert zenéje hasonló töltetű.
Pár éve ismertem meg Tom barátságán keresztül,amikoris mindenféle francia zenésszel találtam magam szemben,akikről itt mi még csak nem is hallottunk,pedig van néhány figyelemreméltó hangú és dallamvilágú közöttük.
Ilyen pl. Marc Lavoine is.