Csillagvíznél olvastam,hogy lennének dolgok a múltból,amit másképp csinálna,ha lehetne.

Azt hiszem,én semmit nem változtatnék,elfogadom a múltat, a döntéseimet olyannak,amilyenek voltak.

Vállalom,hogy mindenkor igyekeztem a körülményektől függően legjobb döntést hozni,amit a szivem és az eszem diktált.

Valószínű,hogy ezeket mások másképp látják,és talán mást vártak volna tőlem.

Legtöbbször utólag,talán évek elmúltával derül ki,hogy jól döntöttünk,és mindennek rájövünk az okára.

Volt olyan,amikor kényszrűnek éreztem amit tettem, mert az eszem mást diktált,és én a szivemre hallgattam. Talán nem is a szivemre, mert annak is volt akkoriban fájdalma,inkább a lélek az,ami irányított.

Eltelt azóta több,mint húsz év,és most teljes bizonysággal tudom,hogy jól cselekedtem,és most sajnálnám nagyon,ha az ellenkezőjét tettem volna.

Sokszor állít az élet bennünket nehéz választás elé.

Mégis,ha meghalljuk azt a belső hangot,bíznunk kell benne.

Vajon ki szól hozzánk?