Vasárnap kiválasztottuk,ezekben a percekben éppen kivágják.

Gyönyörű formás és illatos.

Madaraknak volt az otthona.

Sajnálom,hogy kivágják.

Lelkiismeretfurdalásom is van miatta,ugyanakkor tudom,hogy ha én nem hozom el,elviszi más.

Az ekkora fákat kivágják,hogy kicsiket telepítsenek a helyükre.

Holnap reggel eljön hozzánk a madárdal emlékével,hozza a tobozait,az erdő illatát.

És én nem arra gondolok majd,hogy mindez a fa halála.

Majd a régi időkre emlékezem,amikor az erdőt jártam.

Szerettem a csendet és állatokat.

A vadmacska családot,akikhez minden nap elmentem.

A vadmalacokat ,őzeket és szarvasokat, akikkel egy vadcseresznyefa tetejéről

üldögélve ismerkedtem.

A rókák és a nyulak,akiket a meleg házikó ablakában izgatottan vártam.

És minden nap eljöttek hozzám.

Ezek mind szép emlékek.

A fenyőben a karácsonyt nem szivesen látom még ma sem.

Pedig éppen ötven év telt el azóta.

Van azonban ,ami soha nem múlik.