„Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között.
A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók,
s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak.
Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt.
Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni:
„Most te, egyedül te vagy a fontos",
s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele...
Örömben együtt lenni?
Az se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre..."
Jókai Anna