(na mégis...)
forró Nap-tenger
izzó láva hull alá...
vágyszellő vénül
sugarak izzó
lángja, őszbe múlón a
Nap alámerül
(na mégis...)
forró Nap-tenger
izzó láva hull alá...
vágyszellő vénül
sugarak izzó
lángja, őszbe múlón a
Nap alámerül
halálosan elfáradtam ma
úúúúúútááááálom ezt a nyomott párás meleget
nem tudom,hány fok volt ma a színházban,de azt hittem,megfulladok
ablakot nyitni nem lehet,
ventillátort bekapcsolni nem lehet,
légkondi nem mehet...
mire végeztem,olyan volt,mintha szaunában lettem volna
elfáradtam tőle,ma még egy kis pici haiku sem jön ki belőlem
megyek most rögtön aludni
jó éjt!
(a képet nap képének jelöltem,mert nagyon tetszik :-) )
rezdül a dallam,
napfény húrjain penget...
méz színű tangó
tudom,hogy még tart a nyár , ma kánikula volt
mégis már lassan köszöntget az ősz is
ma reggelre sárga levelekkel telt meg a pergolára futtatott hajnalka
mostanáig lila és kék színekben pompázott
harmadszor nyílik a gránátalmám,most úgy,
hogy közben az előző virágzás termése is rajta van
valamiféle misztikus erővel vonzódom a gránátalmához
és van még pár növény,amkkel ugyanilyen bensőséges
a kapcsolatom
szeretem őket,szeretem az energiát,amit közvetítenek
boldogság a közelükben lenni,boldogság,hogy az enyémek
...igen...a gránátalma a szerelem,a vágy virága és gyümölcse....
meghívlak benneteket ide:
...csészényi kávé...
nos,ez egy régi fórum,valamikor 2005-ben nyitottam,
kezdetben magamnak,tárhelyként használtam a saját írásaimnak
januárban volt egy éve,hogy bezártam
de eldöntöttem:
és néhány részlet a darabból :
Timkó Jani Nagy Bazsi és a csapat
a madarak...
Nagy Bazsi és Szűcs Kinga
ami a nyári beszámolómból kimaradt:
a medence fesztivál,avagy a popfesztivál a győri strand úszómedencéjében
előtte hatalmas vihar tombolt,és ilyen sem túl gyakran fordul elő,
a színészek nem a sminkkel bíbelődtek,takarítottak,vizet lapátoltak...
és az előadás azértsem! maradt el
nyárvég
mintha
ezüstfátyolt
lengetne a szél
a délutáni égbolt
fehér kupoláján
az eleje még nyár
a vége már
mélyen
belelóg az őszbe
pihenni vágyó
szitált fények
nyújtják
hosszúra
a szél-tépte
falombok
szürke árnyékait
de gyorsan tereli
kegyetlen
hajcsárként
a napokat az év
alig most volt
hogy
a láztól tűzben
gyökeret fogva
néztél a szemembe
s amott már
a kiszáradt
tüskebokrok
mögül
fehér gúnyát öltve
a leselkedő tél
már hidegeket hint
(gyémánt)