ő szeretett barátom
Giuseppe Capobianco fotómodell
a kép az idei téli sorozat része,ahol láthatólag a sál volt a főszereplő
Giuseppe jól megfázott a hóban,de a fotók jól sikerültek...
úgy tűnik,a modelkedést nem lehet elég korán elkezdeni
és a "sálban meztelenül "stílus
minden korosztály számára előnyös viselet ezen a télen
nah...kész is van
ha másnak lehet,nekem miért ne? alapon ezúttal megalapítok egy új blogdíjat,
a 
Varázslatos Blogoló -t
három barátnak vagy nem barátnak adható,
olyannak,akit érdemesnek tartunk erre a címre
elsőként adom
Dédikének,akit tisztelek a bátorságáért és bölcsességéért
Cilának,aki nagyon jó barátom itt már negyedik éve,és nagyon szeretem őt
pudingocskának,aki ugyan elment a blgolról,de én továbbra is olvasom a nagyszerű blogját,
és szeretem az őszinte szókimondásáért,segítőkészségéért
kevés olyan nyíltszívű embert ismerek,mint ő.
http://i415.photobucket.com/albums/pp238/lacrimarosa/blogdj2kicsi.jpg
Kérlek benneteket,tegyétek ki a blogjaitokra, és adjátok tovább annak,
akit valamilyen nektek fontos szempont miatt
érdemesnek tartotok rá !
most ideteszem még nagyban is,ahogyan elkészítettem,de tovább adni,és kitenni az oldalatokra
csak kicsiben lehet
a díjat Ancsától kaptam,köszönöm szépen
és később vettem észre,hogy Selenétől is,neked is köszönöm Sel!
(http://darilh.freeblog.hu/files/barilap-1.jpg)
Érdekes ez a blogvilág. Egymásra akadunk itt,és az írásokból,egyéb megnyílvánulásokból megismerjük egymást.
Előfordul,hogy jobban megismerünk és megszeretünk itt valakit,mint a közelünkben élő embereket.
Ancsát nem "ismerem " a szó legszorosabb értelmében,ő "csak" blogbarát,nem úgy,mint itt sokan,személyesen is jó barátaim.
Őszintén bevallom,nagyon jól esik ez a díj éppen tőle.
Ez valamiféle igazolás nekem önmagammal szemben egy bizonyos ügyben,amiről itt nyílvánosan nem beszélnék,éppen a békesség kedvéért,és nem Ancsa miatt,hanem egy harmadik személy miatt.
(ha valaki privátban kérdez,annak válaszolok)
Köszönöm szépen Ancsa!
és hát tovább kellene adni,és ez a dolog nehezebb része
mert akik itt vagytok velem,mind szeretlek benneteket,és mind megérdemlitek,
de ilyet nem lehet 
ha választani kell,hát legyen:
Ilona, mert úgy érzem,öröktől fogva ismerem őt,és nagyon szeretem,egymás gondolatát és szavát pontosan értjük,nincs szükség magyarázatokra,jóban-rosszban magam mellett érzem a féltő szeretetét
Juliette,az én kicsi Julcsikám,akit saját lányomként tudok szeretni,kedvessége,őszintesége,természetessége elragadó
Blueocean,Melinda,aki azóta barátom itt,amióta blogolok,vagyis négy éve
a barátságunk még a napcsepp blogomon kezdődött,és most is olyan jó szót váltani,mintha a hugom lenne (nekem nincs is testvérem)
Solka, akinek kölcsön adtam a fél angyalszárnyamat,és ez örökre összeköt bennünket,
ha ritkán beszélünk is,én nagyon szeretem őt,őszinte,nyíltszívű ,és tudom,hogy minden esetben számíthatunk egymásra
marisom, akit nem ismerek személyesen,de nem is kell,éppen olyan,mintha itt ülne mellettem,az ő gondolatait is pontosan érteném,akkor is,ha sosem
mondaná ki őket....
a többieknek pedig szeretnék alapítani egy valamilyen díjat,olyat,ami még nincs
szeretnék adni dédikének,ansának,ancsának,manóánynak,cilának,amerikának,és Lívinek,aki svédtejatelkultura néven közismert a blogolon
...és jaj,kérem,senki ne sértődjön meg,ha most kimaradt a felsorolásból...
mindjárt kiagyalok valamit
(rettentően működik a blogol,illetve nem működik,nem nyitja meg az oldalakat,nem küldi el a kommenteket,mi van itt? )
a kép címe: hóolvadás
mint ahogyan végre a lelkemről is kezd olvadozni a dermesztő fagy...
ismertek már,a háttetem mindig tükrözi a hangulatomat
a sakura ideje a valóságban még jóval odébb van,nálam mégis most kezdődik...
találtam mnukát,február elején már mehetek is dolgozni
lassan ugyan,de kezdem felfogni,hogy nekem valóban az a jó,ha teljesen elszakadok a színháztól,mert ott már semmi sem olyan,mint régen
az utolső két évben egyre örömtelenebbül jártam be
most egy szalont fogok vezetni,háromszor annyi fizetésért,mint amennyit a balettban kerestem,és csak napi 4 órát kell dolgoznom
így az itthoni munkákra és a háztartásra is jut idő,és persze végre magamra is...
a hétvégén megint visszaköltözött a fiam Pestről,mert megszűnt a munkaköre...
eléggé megviselt,hogy két nap alatt kellett neki albérletet és munkát találnunk,de találtunk...
engem azonban kiütött a nátha meg a láz...
majd összeszedem magam...
és: mától várom a tavaszt...
ezt jelképezi a fenti fotó
köszönöm
a válszom túl hosszú lenne kommentnek,ezért inkább ide írom:
ez a blog az én naplóm,elsősorban önmagamnak írom,és nagy baj lenne,ha önmagamhoz nem lennék őszinte
a naplóba tények kerülnek,úgy,ahogyan én megélem őket
valóban nem szépítek,nem torzítok...önámítás lenne...
a napló nyitott,mások is olvassák
akik a barátaim,úgyis ismernek,pontosan tudják,mit hogyan gondolok,és hogyan érzek
akik nem a barátaim,de itt olvasnak...kellene velük,számomra idegenekkel foglalkoznom?
nem érzem ezt az angyalszárnyat gyász szagúnak
inkább csak azt jelképezi,hogy keresem a másik szárnyam,amit elvettek tőlem
szeretnék újra repülni,és ez már néha félszárnnyal is sikerül
ez már teljesítmény!nem igaz?
elég hozzá egy baráti ölelés,egy kedves szó, szép emlékű pár óra
amiért most nehéz : az élet több oldalán van baj
olyan megoldhatatlannak tűnő dolgok,amik nem tőlem függenek
akármit csinálok,sehogyan sem lesz jó
és én mindennek tudom az okát...pontosan tudom
és a végét is látom,csak roppant nehéz kivárni az idejét
az élet,a sors,a karma...nevezzük ahogyan akarjuk,
-bár nem ugyanazt takarják ezek a fogalmak-
igazságos,és így van ,így lesz harmónia
nehéz ezt úgy elmondani,hogy ne menjek bele a részletekbe,tehát csak a lényeget írom
nem lehet úgy élni,hogy valaki állandóan csak ad mindent ad magából,amit adni lehet
állandóan,megállás nélkül dolgozni,szeretni,megérteni a másikat és segíteni mindenben úgy,hogy soha ne kapj vissza semmit
most ez van
nincs munkám
annak kell dolgoznia,aki 20 évig elnézte,hogy 12 órákat dolgozom,anya vagyok,háztartok,feleség vagyok
neki most rengeteg munkája van
aki soha nem volt anyám helyett az anyám,de még egy csöpp szeretetet sem adott,az most nem mer ide költözni,mert lelke mélyén pontosan tudja,hogy SOHA nem szeretett,csak teher voltam számára,egy megtűrt kis féreg,mert neki csak az apám kellett volna...
nos...lehet,hogy megdöbbentek e sorok láttán
nem kell megdöbbeni
ez így volt
és most természetes,igazságos leosztás az élettől,hogy szenved,az apám meg mellette vezekel
mindezek ellenére én ide akarom hozni őket,mert segíteni rajtuk napi szinten csak úgy lehet
a sorsukat maguk választották,de még most is előttük van a lehetőség...
szóval ha mindent végig gondolok,akkor azt kell mondanom,minden így van jól
várni kell,és csak idő kérdése minden
most ez nem az én sorosom,az övék
akik egy életen át elvettek tőlem mindent a szeretet jogán
én csak szereplő vagyok ,és meg kell tanulnom ezt a szerepet is az életben,
hogy csendben vagyok,pihenek,a saját dolgaimmal foglalkozom
(volt elég időm a színhában tanulni a szerepeket)
az ő feladatuk pedig a felismerés és belátás
egyszerűen el kell fogadni azt,ami van
amíg nem tudom elfogadni,addig hogyan léphetek tovább?
és hogy ezektől nem vagyok boldog?
nem tudom,meddig tart ez az állapot...igyekszem türelmet gyakorolni -ami viszont már a saját sorosom,saját feladatom,mert világ életemben azonnal akartam mindent...hát most megtanulok várni
mindenre,amire és akire érdemes
aki pedig érdemes rá,az úgyis pontosan tudja mindezt,amit ide leírtam...
nah...most bepótoltam néhány hét elmaradásomat
ps.:
az eredeti angyalszárnyas hátteret kicseréltem,mert nehezen volt olvasható rajta a szöveg
ezek az albatrosz szárnyak legalább annyira jelképek számomra,mint az angyalszárnyak...
tudjátok mekkora szárnya van egy albatrosznak?
"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik.
Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki.
Hogy miért?
Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."
Müller Péter
az elmúlt néhány napban nem voltam netközelben,
ezért most szeretném megköszönni itt mindenkinek a jókívánságokat
és én is nagyon boldog és szép újévet kívánok nektek!
nagyon nehezen emésztem a történteket,egyik nap könnyebb,
aztán megint nehéz elviselni
remélem ,hogy korom ellenére találok majd valami mást,amit szívesen csinálok ,
nem csak kényszerűségből...
bár lehet,hogy a mai világban ez túl nagy igény...
jól indul a hét ezzel az üzenettel,kösz George
,
egészen feldobódtam
már rámfért...
kívánok mindenkinek kellemes hétkezdést az év utolsó hetében!
nehéz időszaka ez az életemnek
volt már ilyen,csak más vonatkozásban,mindig talpraálltam,mindig láttam az alagút végét
most nehéz látni
és így jött az ünnep,a szeretet ünnepe
én pedig tele vegyes érzelmekkel,olyanokkal,amik sok éven át nem jöttek elő bennem,mert nem jöhettek
most azonban nagy erővel rámtörtek,de továbbra is feldolgozatlanul maradnak,mert akivel ezekről beszélnem kellene,és helyére tenni a dolgokat,azzal beszélni nem lehet...így marad az én fájdalmam minden...
és itt a karácsony...legyek boldog és mosolygós...
nem megy...nem tudok más lenni,mint ami vagyok
nem tudok jópofizni,ha a szívem mélyén mást érzek...
persze,uralkodok az indulatokon,nem ronthatom el a gyerekek örömét,és az egész ünnepet,de ez nehéz...
ettől függetlenül minden szépen és örömteljesen alakult
szép a fa,minden időben elkészült,ahogyan szokott...az ajándékok mind célba értek,mindenki boldog volt...
én meg majd összeszedem magam...
