vajon hány és hány ember életét keseríti?
pszichológiai tanulmányim során elég sokat foglalkoztam vele
most nem szeretnék mélyen belemenni az elemzésbe,csak a lényeget:
aki féltékeny,annak nincs önbizalma
az nem tudja elképzelni,elhinni azt,hogy ő pontosan megfelel a párjának,és úgy szeretik őt,ahogy van...
aki kishitű önmagával szemben,az egyszercsak elkezdi üldözni a társát, alaptalan gyanúsítgatásokkal,
és keresi az igazát,miszerint őt megcsalják...
gyakran éppen ezzel üldözik el maguk mellől a szeretett lényt,aki már nem tudja elviselni a gyűlölködő féltékenykedést
vajon mit tegyen az,akit valóban megcsaltak, mert teljesen ellehetetlenítette a kapcsolatot...
vajon miért nem néz csak egy kicsit is önmagába az ilyen ember???
miért nem gondolkodik el azon,hogy
vajon mivel kergette el a másikat?
vajon mi hiányzik a kettőjük kapcsolatából?
vajon mit nem adott meg a másiknak egy életen át???
vajon min kellene változtatni ahhoz,hogy a másik nyugalmat találjon mellette és boldogságot végre???
vajon...vajon...vajon miért nem beszéli meg a párjával mindezt a féltékeny ember?
vajon miért keresi kizárólag a másikban a hibát,és miért csak a másikat hibáztatja a történtekért?
mert csak a másik lehet az a mocsok szemét,aki megcsal,aki hűtlen???
és milyen az ,aki több,mint 30 éven keresztül sem néz önmagába,és nem változtat ???
aki meg sem próbálja szeretettel maga mellett tartani a párját???
aki több,mint 30 év után sem tud elviselni egy ártatlan dícsérő szót a párjáról,aki történetesen közismert ember????
talán nem tudta a házasságkötés pillanatában,hogy kihez ment hozzá???
léteznek olyan kapcsolatok, amik az égben köttettek,amiknek az alapja a tiszta szeretet
és van ilyen férfi és nő között is...úgy hívják: barátság
és ezeknek a kapcsolatoknak lehet nagyon mély gyökere,valahonnan a múltból
de nem jelenti azt,hogy megcsalunk,hogy elhagyjuk életünk párját
igen,létezik ilyen,hogy egyszer találkozunk valakivel,akit addig még sosem láttunk, és valami hozzá köt
rájövünk,hogy ő nagyon mélyen legbelül eddig is bennünk élt,és örülünk neki
tudunk egymásnak örülni szerelem és szex nélkül,és eszünkbe sem jut,hogy emiatt a találkozás miatt ki kellene lépnünk eddigi életünkből...
biztos vagyok benne,hogy ezt mindenki megéli egyszer,vagy többször is,csak senki nem beszél róla
mert hát ejnye na! hogyan mondhat ki ilyesmit valaki,aki házasságban él???
de ezek a kapcsolatok ,érzések is valósak,velünk vannak!ha házasságban élünk is,rengeteg külső kapcsolatunk van mindkét nemmel,amit a társunknak el kell tudni fogadni
aki a zöld szörnyeteget táplálja önmagában,annak a lelke nagyon beteg,mivel segíteni nem tudok neki,csak nagyon sajnálom
de nála sokkal jobban sajnálom a társát...
