a ♥ kõ ♥ ragyogása

"- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.

- Melyik az a rész?

- Az, amikor te meg én mi leszünk."

Micimackó

Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré.

A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy fölépüljenek ezek a falak.

Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.

"Egy spontán és őszinte, autentikus ember csak olyan családból származhat, ahol nem voltak erős akaratok, nyomás, irányok, amit a gyereknek követnie kellett. Minél nagyobb a nyomás, annál inkább elfelejti a gyerek, hogy ő mit akar, ott hagyja a saját szabadságát, hiszen csak arra van ideje, hogy reagáljon a mások akaratára. Így vagy elkezd engedelmeskedni, teljesíteni, vagy fellázad és ellenáll. Sem az engedelmesség, sem a lázadás nem autentikus.

Viszont a fent említett család olyan ritka, mint a fehér holló. A többség, magamat beleszámítva, csak úgy találhatja meg az utat ahhoz, hogy autentikus legyen, hogy terápiában és meditációban rengeteg időt tölt egy olyan 'légüres térben', ahol védve van a mások véleményétől, vágyaitól, akaratától, és végre odafigyelhet a saját szívére."

(Feldmár András)

pergő perceim...

elszaladt lábnyomokban

illanó idő

"...mert Ön megérdemli..."

1900.

Régi korok üzenete...

1958.

Emlékszel arra az estére, amikor megismerkedtünk, és örök barátságot "esküdtünk" a kertben?

Azt az "esküt" meg is tartottuk, azt hiszem... soha nem esett köztünk egy hangos szó sem, de még csak össze sem zördültünk soha.

Sosem felejtem el azt a borzongató érzést, ami elfogott, amikor megmondtad, hogy szeretsz. Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos.

És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod.