a ♥ kõ ♥ ragyogása

"Az élet nyugalmának, békéjének megteremtéséhez az első útmutatást csaknem mindannyian az édesanyánktól kapjuk.

A szeretet szüksége már az emberi élet kezdeteinél megjelenik bennünk,

és fejlődésünk legkorábbi pillanataitól fogva

az anyai gondoskodásra vagyunk utalva.

Nagyon fontos, hogy az anya kifejezze irántunk a szeretetét.

Ez az első útmutatás.

Ha a gyerekek nem kapnak megfelelő szeretetet,

később majd nehezen tudnak másokat szeretni."

- Őszentsége, a dalai láma: Út a nyugalomhoz -

Szép idők voltak.

Biztonságban ,nyugalomban éltünk.

Gyakran elképzeltem,hogy nyugdíjjas koromban

béke és megnyugvás és öröm lesz az életem.

Most félek,ha kinyitom a szemem.

Olvasgattam.

Egy oldalon találtam valamit,amire csak azt tudom mondani,előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból.

Előbb,vagy utóbb megmutatkozik,ki milyen ember.

Ezen az oldalon mindig minden gyönyörű,mindig szép emberi gondolatok,idézetek olvashatók. Részben saját gondolatok,részben más blogok nagyon régi bejegyzései,lényeg,hogy mindig nagyon emberi,és jó embert tükröző a blog.

Most a szabaduló viszkisről szólt egy buta bejegyzés,és jöttek a hozzászólások. Kivétel nélkül mind rosszindulatú,tele előítélettel,butasággal,feltételezéssel.

Szégyen. Rájuk nézve szégyen.

"Egyedi vagy és különleges.

Nincs belőled másik széles e világon, ezért felbecsülhetetlenül értékes vagy.

Ha hirtelen eltűnnél a Föld színéről, pótolhatatlan űr keletkezne utánad.

Van, aki szebb, van, aki ügyesebb, mint Te, de sose felejtsd el,

hogy nincs más, aki hozzád hasonlítható lenne.

Élj úgy, hogy valakinek Te jelentsd a világot.

Valakinek Te jelented a világot.

Hisz tudod: egyedi vagy és különleges.

Nincs belőled másik.

Ha elmész, végtelenül hiányozni fogsz, mert nem lesz aki pótoljon, hiszen pótolhatatlan vagy.

Mint mindenki más."

A karácsony a gondolatok,elmélkedések éjszakája is.

Sok mindent sikerült helyére tennem,tisztáznom magamban.

Már csak egy kérdésre várok választ:

Mondd, ó Uram,

miért nem a jégsalátának van somlói galuska íze???!!!

Annyira nincs karácsonyi hangulatom.

Valahogy sehogysem ér ide a karácsony madara,

nem érzi a lelkem,inkább csak fájdalmat.

Annyi minden ért az elmúlt hetekben,

nehezen dolgozom fel,bár értem a történéseket.

Talán nem is kell,hogy mindenkinek örömteli legyen,

nekem sosem volt az.

Mindig igyekeztem a gyerekeimnek a legjobbat adni magamból,

igyekeztem,hogy ők szépnek lássák ezt az ünnepet.

Most hasogat a szívem.

Még van egy hét,összeszedem magam.

Nem számít milyen kevés pénzed van, ha kutyád van, gazdag vagy!