Emlékszel arra az estére, amikor megismerkedtünk, és örök barátságot "esküdtünk" a kertben?
Azt az "esküt" meg is tartottuk, azt hiszem... soha nem esett köztünk egy hangos szó sem, de még csak össze sem zördültünk soha.
Sosem felejtem el azt a borzongató érzést, ami elfogott, amikor megmondtad, hogy szeretsz. Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos.
És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod.