HTML

a ♥ kõ ♥ ragyogása

Friss topikok

  • Dédike: Szia! Végre megtaláltalak! Régóta nem tudok rólad semmit, Sok puszi neked így ünnepek közt. A fec... (2014.12.29. 16:51) két adomány
  • csillagvíz: Szia! Te is itt vagy??:) De jó, csak azt nem tudom hol lehet itt ismerősöket keresni, főleg régi ... (2014.08.28. 18:48) egyedül
  • evimami: Most jöttem Győrből. Jó érzés volt, hogy egy hétig szükség volt rám Robi mellett. (2012.01.20. 20:27)
  • mindenamikell: Boldog Karácsonyt Kívánok! (2011.12.25. 16:43) karácsony
  • csillagvíz: Öllellek titeket:) (2011.12.24. 20:31) ha...

a mai nap titka

2010.01.23. 23:31 alfroyul

Minden nap annyi boldogság... és felismerés.

Mindig jó helyen és jó időben vagyunk, legyen nyitva a szemünk!

És mindig annak örüljünk, ami éppen van.

Na és persze építsük le börtönfalainkat, engedjük el ragaszkodásaink tárgyát. Számomra az életben az egyik legfontosabb dolog a szerelem.

De nem az a fajta, ami csupán egy férfi személyére korlátozódik illetve konzerválódik, hanem ami minden pillanatban minden létezőben él és lüktet.

A legnagyobb hatalom a földön.

A mai nap történései ekörül forogtak.

Értékes és tanúságos nap volt.

Örülök,hogy a fiam önként jelentkezett a terápiára.

Igaz,sokat hallott már tőlem róla,és látta mások sorsának jó irányban való változását.

Most elérkezettnek látta az időt arra,hogy változtasson,és letette terhei egy részét.Persze folytatni kell még,mert egy nagyon fontos dolog még hátra van.

Majd egy hónap múlva. A léleknek idő kell a változásokhoz.

Jó volt látni,amint megindultak benne a pozitív folyamatok.

3 komment

Címkék: homokóra

ma este Flamenco festero

2010.01.22. 15:34 alfroyul

A flamenco festero a flamenco vidámabb verziója, melyet általában az andalúz ünnepeken táncolnak, adnak elő. Témájuk többnyire a szerelem, a mulatás, sokszor komikus tónusban.
Az első hírek a flamencóval kapcsolatban az 1700-as évek végére nyúlnak vissza.

Bölcsője Gualdalquivir, Andalúzia.

A különbözö civilizációk nagy hatást gyakoroltak a műfajra és beleolvadtak a kultúrába (föníciai, görög, kártágói, román, cigány, mór, gót, zsidó).

Különleges este lesz,számomra nagy élménnyel,

mert a flamenco minden fajtájától borsódzik a hátam a gyönyörűségtől.

3 komment

Címkék: ajánló

mint régen

2010.01.22. 14:27 alfroyul

Tegnap este szánkóztunk egy hatalmasat.

Most jó a hó,ahol nem sózták,ott nem olvadt el,

és este a -8 fokban jóóó volt kipirulva csúszkálni

a Rába töltésen.

Jól esett a forró tea és a meleg papaszán.

És nem kellett ringatni...

4 komment

Címkék: homokóra

a csend sűrűjében

2010.01.21. 23:13 alfroyul

és feltör az érzés
a mollban, a kéjben,
a félszben, a mégben,
minden rezdülésben,
a csend sűrűjében

az íze
a színe melege
fénye

és visz...

...és megyek...


Egyre jobban provokál az élet.

(boszi)

5 komment

Címkék: szóvirág

hóóóóó

2010.01.21. 09:02 alfroyul

Reggelre gyönyörű hótakaró borított mindent.

Az első,ami megmaradt,és nem azonnal olvadó volt.

Igen,tudom,lehet lapátolni...megyek is...

azért én mégis szeretem...

9 komment

Címkék: homokóra

ilyen az élet

2010.01.20. 11:17 alfroyul

A legtöbb ember nincs megelégedve az életével,

de ahelyett, hogy megoldásokban gondolkodna,

inkább másokat hibáztat, és beletörődik abba,

hogy "ilyen az élet".

A saját életünk milyenségének a felelősei kizárólag mi magunk vagyunk.

Ha mást akarunk, mást kell tennünk.

"Jobb ma meggyújtani egy gyertyát, mint szidni a sötétséget."

Ghandi

3 komment

Címkék: egy-csésze-tea-mellé

55.

2010.01.17. 11:52 alfroyul

Egy nagyon kedves barátom lett ma 55 esztendős.

Sok mindent megéltünk mi együtt, volt benne zivatar és szivárvány.

De az élet ilyen,és mi elfogadtuk egymást olyannak,amilyenek vagyunk.

Jó,hogy áll mellettem valaki, aki sallangoktól mentesen képes tükrömmé válni.

Én pedig vagyok az ő tükre.

Boldog születésnapot kívánok !

14 komment

Címkék: emlékező

esés vagy emelkedés

2010.01.17. 11:37 alfroyul

Szerelembe esés vagy emelkedés?

Egy könyvben találtam rá a szerelembe emelkedés fogalmára.

Tetszik.

Hogy miért az esést használjuk, megvan az oka: általában azt éljük meg.

De lehet emelkedni is...

Egy kicsivel több tudatosságot igényel.

Én most nem magyarázom a két jelenség közti lényeges különbséget.

Ha érdekel, olvasd el.

Szép vasárnapot !

(L.R.)

3 komment

Címkék: gondolkodó

forgácsok

2010.01.16. 13:29 alfroyul

Amikor anyám beteg lett,kórházba került,és a hátralévő idejét ott töltötte.

Négy éves voltam. Látogatni nem lehetett. Megtanultam írni és olvasni.

Nyomtatott nagy betűkkel írtam a leveleimet és rajzoltam,szineztem.

Egy ideig gyönyörű rajzok érkeztek tőle és versek...aztán ez elmaradt és csak levelek jöttek,amiket mint utólag megtudtam,már apám írt.

Nem mondták meg nekem,hogy meghalt,és én vártam a rajzokat,verseket,és a simogatást,majd,ha kijöhet a kórházból.Vártam,vártam,egyre türelmetlenebbül és egyre több fájdalommal.

Aztán iskolás lettem.

Apám hozott egy új anyukát,mondta,hogy ezentúl őt kell "édesanyám"nak hívnom.

Én a régit akartam.

Beadtak egy bentlakásos intézetbe,ahol emlékeim szerint csak sírtam,és mindenkit megharaptam,haza akartam menni...végül három nap után behívatták apámat,és közölték vele,hogy "vigye haza a gyereket,mert itt belehal a fájdalomba". Erre tisztán elmékszem.

Azután írattak be egy másik iskolába,kedves tanítónénihez,aki hasonlított édesanyámra,szeretett engem. Egyszer a szünetben odalépett mellénk egy másik tanítónéni,megsimogatta a fejemet,és azt kérdezte," ez az a kislány,akinek meghalt az anyukája?".

Így tudtam meg az igazat. Nem is értettem,hogy akkor most hol lehet az én anyukám.Megkérdeztem otthon.

Nevelőanyám azt válaszolta,"mit érdekel az téged,most én nevellek", és jól megvert. Apám pedig hagyta. Az anyám egy életen át tabu téma maradt,ma is az. Nem kérdezhetek,mert nincs válasz.

Az ezt megelőző években,amikor anyám még élt,és a kórházban volt,én a keresztanyámnál voltam. Ő szeretett. Keresztapám asztalos volt,intarziás bútorokat készített. Gyönyörű darabokat. Fejben nagyszerűen tudok intarziát készíteni. Játszottam a lehulló fadarabokkal,a sablonokkal,félkész darabokkal.

A faforgács illatát szeretem,megnyugtat,jó érzés megérinteni...


Talán értitek már,miért van a blogomon ott mindig ez a dal...
Én úgy érzem,ez az életem himnusza.Mindent kifejez,amit érzek.
A fájdalmaimat,a pótolhatatlan érzéseket,éveket...
Garou gyönyörűen adja elő,nagyon szeretem .

5 komment

Címkék: emlékező

tanítson repülni

2010.01.16. 13:06 alfroyul

Gyerekként nagy gyűjtögető voltam.

Mindenem volt: csokis papír-, bélyeg-, régi pénz-, szárított virág-, falevél-, képeslap,szalvéta... stb.

Volt emlékverses és dalos füzetem, naplóm, rengeteg emléktárgyam, csecsebecsém. Mindennek kijelölt helye volt, és tökéletes rendet tartottam magam körül. Igazi perfekcionista voltam.

Gyűjtögettem a kincseket kívül- belül, és hittem, hogy az enyémek, hogy meg tudom tartani, átmenekíteni őket annak, aki leszek, az enyéimnek...a gyerekeimnek...

A falevelet, az érzést, a gondolatot, a pillanatok varázsát.

Törekedtem arra, hogy rendszerbe foglaljam, átlássam, irányítsam, ellenőrzésem alatt tartsam azt, amit az életemnek hittem.

Érted, érzed, hogy miről beszélek?

Később kezdtem el azon gondolkodni, hogy az életben mindent elveszíthetünk, ezért nem érdemes nagyon ragaszkodni dolgokhoz.

Aztán az igazi lecke az első szerelmemtől való elszakadás volt.

Egyszerűen nem értettem, hogy hogy lehetséges az, hogy valaki az életem része, annyira természetes és nélkülözhetetlen a jelenléte, mint a lélegzetvétel, aztán egyszerre csak nincs.

Egy idő után meg leginkább az fájt, hogy már nem is fájt.

Hogy kimúlt belőlem.

Ekkor kezdtem megbarátkozni az elmúlás és a halál gondolatával.

Keztem figyelni a sok ezer halált.

Leginkább bennem.

Tudatosult, hogy minden, aminek kezdete van, van egy vége is.

Hogy az élet a halálból építkezik.

És mindez szép.

Ma inkább szemlélődő vagyok.

És jól érzem magam az élet hullámaiban.

Nem gyűjtöm a vízcseppeket, nem is számolom.

Hagyom megtörténni a csodát. Minden nap.

Tudom, hogy a víz tart fenn engem, nem én őt.

De ha nem állok ellen, ha nem kapálódzom össze-vissza, kivisz a partra. Természetesen, használom a karjaim...

De a vízben a legjobb. És nem sajnálom az elhagyott partokat, a felépített várakat, az elásott kincseket.

Sem a könnycseppeket s faleveleket.

Az élet zúg és feltör, csilingel és bilincsel.

Tisztít, tanít, nemesít.

A hozzám érkező madarat nem őrzöm és csodálom,

inkább kérem,

hogy tanítson repülni...

(L.R.)

Szólj hozzá!

Címkék: emlékező egy-csésze-tea-mellé

süti beállítások módosítása