A mai hőség minden eddigit felülmúló.
Már kibírhatatlan.
Nyomott párás forróság.
A Nap nem süt,gyülekeznek a felhők,vihar előtti csend.
Már nagyon nehéz a küzdelem ellene,pedig az egész fegyvertárat bevetettem.
Minden hiába.
A szemem majd leragad,teljesen elnehezülten várok valamiféle megkönnyebbülést,ami vagy jön,vagy nem.
Éééés persze ha jön,attól még melegebb lesz és több pára.
Legalább egy rövid időre felsóhajthatnánk.
Vihar....szellő...még a láthatáron sincs.
A perzselés tovább tart,ma is 40 fok körül jár a hőmérő.
A belvárosban süt a járda,égnek a falak.
A legjobb nyakig a vízben.
A strandon alig lézeng 20 ember,olyan drága.
A vizek városában megfizethetetlen .
Vannak szabad vizeink,bányatavak.
A Duna és a Rába a nemrég elmúlt áradás miatt még most is olyan mocskos,mint még soha talán. A bánytavak kiszámíthatatlanok és hidegek... mélyek.
A strandra ma bejutni két hűsölni vágyónak kereken 7000 Ft-ba kerül.
Perzselődik rendesen a városatyák képe...
Ráérős pillanataimban majd öntözgetem.
Megint eltelt jó néhány nap és nem írtam a naplóba.
Valahogy nem hiányzik ezen a nyáron. Sem a blog,sem a számítógép.
Sok a munkám,és a szabad időmben szeretek a szabadban,a vízparton.
Imádom,ha az arcomat fújja a szél,apró vízcseppekket hozva magával a Dunáról.
Ma szinte kibírhatatlan a hőség,40 fok.
Perzsel a levegő,nyomott csönd ül a városon.
Jó lenne egy hatalmas vihar,amitől felsóhajthatnánk.
Most kellene igazán az,amit már annyiszor hiányoltam !
Az illatos számítógép.
Akkor megmutathatnám,és érezhetnétek azt az illatáradatot,ami varázslat alatt tartja az egész várost.
Mézédes,szerelemillata mindent átölel.
Annyira szeretem !
Múlt vasárnap ismét kimentünk a régiségvásárra.
Szeretem hallgatni a régi dolgok meséit.
Szeretem megfogni őket,megérezni a régen átélt dolgaikat.
Végül ez az üveglapos tálca, az ezüst foglalatú kis tükör és a gyerekkoromat idéző fülespohár,és egy viszonylag nagyobb méretű sótartó jött haza velem.
És...mindjárt meg is találták a helyüket a fürdőszobában.
A pohárba fülcuca,a sótartóba illatos hintőpor került.
A régiségekről eszembe jutott egy vers:
Új munkahelyem van.
Ma dolgoztam először.
Nagyon jól éreztem magam,tetszik a szabadság és kreativitás lehetősége,amit megtaláltam benne.
Örülök,hogy elfogadtam a felkérést,és belevágtam.
Was Born to Love Yo...
...és végül Freddie vágyakozása,féltékenysége,magányossága...
boldogtalansága...
"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik.
Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki."
(Müller Péter)
...dolgoztam...
Amit el lehet mondani róla:
a csodálatos kékségű tenger, a sós tengeri levegő...
a fények vibrálása,a kövek fehérsége...barlangok,szakadékok százai...
hatalmas azalea bokrok,pálmák...
és ha kinézel az ablakon,vagy a teraszról,akkor vagy a hegyek,vagy a tenger látványa ejt rabul...
és csend...
