Daniela Raimondi: Kezeid
(Le tue mani)
Kezeid már emlékek vágyától hajtva kerestek
És én azokra az időkre gondoltam, amikor még
El tudtam veszni egyetlen csókod gyengéd ízében
És a testem
Friss kenyér volt, mely a te molnár ujjaid között él.
fordította: Luna Piena
"A medve igen nagy filozóf. Míg derültek az élet napjai, addig élvezi azokat, s ha zordonulni kezdenek, nem keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megszolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát egy csendes, előre kiszemelt odúba, ott összekuporodik, s nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e vagy a tél? Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától, míg havon megfagyott medvét még senki sem látott.
Néha vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja; tudja jól, hogy azért mégis csak el kell annak múlni; ha nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő brochure-öket, hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon az egy helyen fázik.
Van aztán egy napja a télnek, aminek "gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van. "
(Jókai Mór)
75 évesen 2009-ben.
Ő az,akit talán a legjobban szeretek hallgatni.
Még most is.
Persze az idő munkája rajta is meglátszik, de a szíve az nem öregszik.
Egyszerűen elvarázsol a hangja, a zenei világa.
Titkos csatornáimon megtudtam,hogy mi lesz a Valentin napi meglepetés.
Sokra nem tartom a Valentin napot, nem tartozik igazán a mi kulturánkba,
bár az utóbbi 2 évtizedben egyre divatosabb.
Na de semmi jónak nem vagyok az elrontója
:-)
Így örömmel fogadtam a hírt,amit persze teljesen véletlenül tudtam meg,
hogy a jövő hét végén 3 napra elmegyünk
Fenyőfőre.
Ez egy ősfenyves a Bakonyban.
Pici falu , és a fenyvesben ,távol a falutól
parasztház kandallóval.
Csendes,nyugodt,éppen olyan,amire most vágyom.
Lehet lovagolni,és nagyokat kirándulni,sétálni a fenyőillatban.
Még tizet alszunk...
Fáradt vagyok és kimerült.
Az alvás sem segít.
Az utóbbi két évet nehezen viseltem,és nehezen feldolgozható.
Az agyammal értem de a lelkem képtelen befogadni dolgokat.
Belefáradtam.
Úgy érzem,jön egy hatalmas szél,és tova röpít.
Néha azt gondolom,jó is lenne egy ilyen röpülés.
Igyekszem összeszedni magam.
Ma délután Darrent hallgatok.
Ahogyan az időjárás alakulását figyelem,a mai este alkalmas lesz egy jó kis kanapéra kucorodós filmnézéshez.
Ajánlatom:
A szerelem hálójában.
Régi kedvencem. Nézzétek meg ti is,és ne csak a film mondandójára koncentráljatok.
Vegyétek észre a berendezett enteriőröket is,amikben a film játszódik.
A női főszereplő lakására és annak hangulatára külön felhívnám a figyelmeteket.
Szép napot mindenkinek!
Volt egy hidunk a Mosoni-Duna felett.
Kis Erzsébetnek, Bözsinek hívtuk.
Az országban egyedi, a valódi Erzsébet híd kicsi mása.
Látványossága volt a városnak.
Gyalogos- és bicikli forgalom zajlott rajta,két városrészt kötött össze,Szigetet és Révfalut.Mindkét rész csendes,családiházas zöld övezet,szűk, forgalom nélküli utcáival.
Ezt a hidat 1 sávval kibővítették és széles fel-és levezető utakat építettek hozzá.
Most 1 sávon autók is közlekedhetnek rajta. Az egész építkezést azért csinálták,hogy tehermentesítsék vele a belvárost. Öt milliárdot költöttek rá.
A híd elvesztette régi báját,most éppen olyan,mint 100 másik, megszűnt látványosság lenni,megszűnt kedvenc sétaút lenni.
Nagyobb forgalom fogadására a hídról levezető utak nem alkalmasak,a forgalmat ezzel beterelték a zöldövezetbe,ahol ettől zaj,por,és leginkább rezgések jöttek létre,amik nem tesznek jót az ottani régi házaknak.
Nagy forgalom azért nincs rajta,mert ez éppen nem az az irány,ahol a városon áthaladna bárki is. Esetleg csak az,aki éppen Sziget és Révfalu között közlekedik. Az azonban eddig átmehetett egy másik hídon úgy 300 méterrel arrébb. Sok értelme a híd építésnek nem volt.
Van egy lezárt gyaloghíd a Rábán. Évtizedek óta használaton kívül helyezve.
Ha már mindenáron hídra költöttek ennyi pénzt,inkább ezt kellett volna rendbetenni,vagy elbontani, ne álljon ott egyre romosabb állapotban.
Igen , tudom,örüljünk,milyen szépen fejlődik a város!
Ebben azonban egyátalán nem a fejlődést látom. Sokkal inkább az ész nélküli pénz szórást. Most mondhatja az önkormányzat,hogy épített egy hidat.Maradjunk annyiban,hogy bővített,mert a híd ott volt.
Nem kell sokat gondolkodnom azon,hogy vajon miért van az,hogy amióta ez a képviselő garnitura irányítja a várost,azóta szinte minden utcát újra és újra lebetonoztak,minden teret átalakítottak ,rengeteg fát kivágtak,ami csak mozdítható volt és az útépítésbe belefért,ahhoz hozzá nyúltak.A mi utcánkat kilencszer törték fel,ásták ki,cseréltek csöveket ,temették be ,majd újra kiásták és kezdték előről.
A lakók már fogadásokat kötöttek arra, amikor befejeződött a munka,hogy mikor jönnek és ássák ki újra. Hát kérem...egy év alatt csak kilencszer.Most kész.
Tessék végig menni rajta! Nincs vízelvezető csatorna.Egy van az egyik végén,de az is inkább a keresztutcában van.Nevetségesen szakszerűtlenül dolgoztak.
Úgy vélem,az ilyen építőt vagy nem kell megbízni semmivel,vagy ingyen kell javíttatni a saját hibáit. Itt kilencszer fizettek érte nem keveset. ez csak egyetlen utca esete.
Kíváncsian várom az újabb város szépítő lépéseket.
Mint pl. a Városháza előtti tér felújjítása volt.
Kivágták az összes végre lombos fát, kivágták a gyönyörű fenyőket. Hoztak két korcsot jó pénzért. Kivágták a város mindössze két gyönyörű rododendonját,aminek virágzása a tavaszt jelentette. Helyette van szép térkő.
És mindennek tetjébe amíg építkeztek,kiírták, hogy
"ezt Önöknek építjük".
Úgy éreztem,ledöntöm a táblájukat.
Sem én sem sokan mások nem kérték,hogy tönkretegyék azt,ami már végre hosszú idő folyamán megnövekedett,egészséges és szép volt.
Ráadásul a régi térkő sem volt olyan régi,sem kopott,sem rossz.
De új kellett .
Térjünk vissza a hídhoz.
Íme az új,örülnivaló,ugyanakkor semmitmondó hidunk:
Amíg nem volt időm,addig nem olvastam ilyeneket.
Ma kicsit olvasgattam,lépten nyomon azzal találom szemben magam,hogy már ébredezik az ország. Kicsike pont vagyok,éppúgy,mint mindenki más.
A dolgokat a saját környezetemben történő eseményekből tudom megítélni.
Igen,én is érzem,látom,tudom,hogy ez így van,ahogyan a cikk írója ecseteli a hibákat. A jelenlegi vezetők sajnos hibát hibára halmoznak mindenféle számonkérés nélkül. Még csak egy ejnye-bejnye sincs a nyílvánvaló visszaélések miatt sem.
És itt sajnos nem csak a kulturálatlanságról,kivagyiságról van szó.
Egy egész város látja,tudja,érti,mégsem történik semmi.
Senki nem tehet semmit, hiszen az érintett politikus jó oldalon,magas körökben jár.Nagyon magas körökben jár.
Azt hiszem,már nem is a Földön jár, annyira eltávolodott az emberi értékektől,rendtől,becsülettől.
Vajon van egy tükör még,amibe bele mer nézni?
Nagyon régen nem voltam a színházban.
Egyrészt amióta a politika irányítja, minden tönkrement benne, másrészt a minden szakmai tudást mellőző irányítás mellett nagyon rosszak az előadások.
Régen minden előadás teltházas volt,a lépcsőkön is ültek a nézők,csak láthassanak egy-egy előadást.
Sokan Pestről is ide jöttek rendszeresen,csak részt vehessenek a jó színházban.
Most?
A 900 férőhelyes nézőtéren jó,ha 200-an vannak, nagyon kevés az előadás,az is rossz, rosszul időzített. Ha egy színházigazgató karácsonykor lefújja az Isten pénze előadást,és helyette a Tizedes meg a többiek és az Egri csillagok kerül műsorra...hát ne csodálkozzon,hogy az egyébként is csapnivaló előadás nem hozza be a nézőket. Csapnivaló? Igen az. Ha nekem a darabban játszó barátaim azt mondják,hogy ne nézzem meg,mert annyira rossz,hogy szégyenlik,hogy benne vannak,akkor az tényleg rossz.
Szóval két éve nem léptem át a színház ajtaját.
Most azonban az egyik kedvenc darabomat tűzték műsorra,amit nem szeretnék kihagyni.Először Gálffi Lászlóval és Kútvölgyi Erzsébettel láttam.
Meghatározó volt. Imádtam.
Itt most a benne játszó színészeket nagy részt nem ismerem,hiszen kizárólag ismeretlen pestieket hoz ide az új direktor. Ez is oka annak,hogy nem megy a közönség.
A főszerepre legalább 8 helybéli fiatal színészt tudnék felsorolni,aki képes eljátszani ezt a drámát.Ezért az idehozott idegent eleve ellenszenvvel fogadja a közönség. Milyen kár,hogy a direktor erre nem gondol.
A rendezés egészen különleges, mondhatnám korszerű színpadtechnikát alkalmaz.
Ahogyan Funtek Frigyes fogalmaz,rítuális térben játszódik a darab.
És azt mondja szeret a díszlettervezővel dolgozni.
A díszletek néhány szalmabála és székek.Valamint a mozi,ami már néhány éve ismert színpadtechnika.Nem egy nagy durranás.
A hagyományos színházat kedvelőknek ez nem fog tetszeni,valószínűleg ismét felállnak,és haza mennek előadás közben.
A darab:
Peter Shaffer :Equus
Érdekesség,hogy a lovakat a Győri Balett táncosai alakítják,
Equust jó barátom, Demcsák Ottó táncolja.
Most vívódom.
Gyűlölnék az épületbe belépni, de a darab feldolgozását és a barátaimat szeretném végre látni a színpadon.A többi ,az ismeretlen ide hozott színészek nem érdekelnek.
Mennyivel jobb lenne,ha az általunk szeretett színészek játszanának!
Valamivel több néző is lenne, de a szereposztást messze nem a nézettségi vágy irányítja,valami egészen más.
Kár,hogy a nagyszerű színházunkat így tönkretették csak azért,hogy most politikailag megfelelő vezető legyen.
Hát van.
Színház meg nincs.
