Néhány napot a Dunakanyarban töltünk.
Szeretem ezt a helyet.
Tegnap Esztergomot látogattuk sokadszor.
Az átkelés a komppal mindig nagy élmény.
Nekem azonban az erdő csendje és a kapcsolat az ott élőkkel mindennél többet jelent.
Gyerekként szinte minden lakót ismertem,és társalogtam velük.
Megszokták a társaságomat és amennyire csak lehetett,közel engedtek magukhoz.
Kedvencem egy vadmacska család volt,akik mélyen benn az erdőben éltek.
Jó most ezekre az élményekre visszagondolni.
