Mindig törekedtem arra, hogy hidakat építsek a sok-sok igaznak vélt elmélet, gondolat között. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy elég az, ha van egy belső megérzésem, bizonyosságom arra vonatkozóan, hogy nekem mi az utam, és hitelesen élem azt.
Amúgy is annyi az elméletalkotó, magyarázó, értelmező...
Talán inkább csak élni kell,figyelve a világ jelzéseire.Bengedni,elfogadni azt,ami hozzánk tartozik,amit a hitünk enged.
Mert ha nem tudjuk világosan megfogalmazni, hogy miben hiszünk, kik vagyunk, mi az életcélunk , ez azt jelenti, hogy hiányos az ismeretünk, ami feltételezi a sötétséget, zavart bennünk, s ez ellentmondásos megnyilvánulásokat (életet) eredményez.
Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová megyek? Miért vagyok a Földön?
Kérdések, melyek nem hallgatnak el.
Nincs fontosabb önmagam megtalálásánál.
Semmi sem írhatja fölül. Család, karrier... semmi.
Minden bennünk van, mindenben benne vagyunk.
A külső bohózat jelentősége eltörpül, ha úton vagyunk. Azon, ami befele vezet. Aki bárminek az okát magán kívül keresi, téved.
Van időd odafigyelni arra, hogy mit mesél a lelked?
Gondolkodás által nem megérthető az élet.
De van egy Tudás, ami mindannyiunk számára hozzáférhető...mert bennünk van. Kérdezni kell, elindulni.
Mindig van valaki vagy valami, ami továbbvezet...