Ilona "labdájának" ezt a címet adnám.
Azt hiszem,a múltunkra is így kell nézni,mint egy kaleidoszkópba.
Látni kell a szépet és jót.
Elsőként a párkapcsolatomban bekövetkezett változást említem,
mert az megmutatta,hogy szeretettel még a lehetetlennek tűnő
dolgok is bekövetkezhetnek, csak nem szabad feladni.
Tíz évvel ezelőtt a születésnapomon védtem meg a harmadik diplomámat,
ami nagy küzdelem volt számomra.
Mindig öröm a munkám.
Élmény volt kilenc éven át a színházban dolgozni,barátokat találtam ott,
akiket a szivembe zártam.
Szívbemarkoló élmény volt az első unokám megszületése
,akit nagyon vártam,de a körülmények nem engedték,hogy szerethessem.
Azért én szeretem...egy isteni kötést ember nem vághat el.
Bárhol van is ő,az unokám marad,amíg él.
Öröm látni a gyermekeim boldogulását az életben,
szerelmeiket...a boldogságukat.
Velence...Párizs...
a Duna...a Szigetköz...
Bécs-Budapest-Szupermaraton
vívó VB
box VB
a paraolimpikonokkal való kapcsolatom
a mediterrán konyha
könyvek...koncertek...zene...zene...zene...
naplemente...napfelkelte...
eső...szél...napsütés...szivárvány...
virágok ...állatok...a kutyám...
annyi apró dolog van,ami csak számomra bír jelentősséggel...
tovább adom a labdát Julinak, Cilának, Ancsának,
Pudingocskának és Solkának...