Ilona "labdájának" ezt a címet adnám.

Azt hiszem,a múltunkra is így kell nézni,mint egy kaleidoszkópba.

Látni kell a szépet és jót.

Elsőként a párkapcsolatomban bekövetkezett változást említem,

mert az megmutatta,hogy szeretettel még a lehetetlennek tűnő

dolgok is bekövetkezhetnek, csak nem szabad feladni.

Tíz évvel ezelőtt a születésnapomon védtem meg a harmadik diplomámat,

ami nagy küzdelem volt számomra.

Mindig öröm a munkám.

Élmény volt kilenc éven át a színházban dolgozni,barátokat találtam ott,

akiket a szivembe zártam.

Szívbemarkoló élmény volt az első unokám megszületése

,akit nagyon vártam,de a körülmények nem engedték,hogy szerethessem.

Azért én szeretem...egy isteni kötést ember nem vághat el.

Bárhol van is ő,az unokám marad,amíg él.

Öröm látni a gyermekeim boldogulását az életben,

szerelmeiket...a boldogságukat.

Velence...Párizs...

a Duna...a Szigetköz...

Bécs-Budapest-Szupermaraton

vívó VB

box VB

a paraolimpikonokkal való kapcsolatom

a mediterrán konyha

könyvek...koncertek...zene...zene...zene...

naplemente...napfelkelte...

eső...szél...napsütés...szivárvány...

virágok ...állatok...a kutyám...

annyi apró dolog van,ami csak számomra bír jelentősséggel...

tovább adom a labdát Julinak, Cilának, Ancsának,

Pudingocskának és Solkának...