ahogyan kőrbejártam ma reggel,láttam,hogy többen is a blogírással,bolgok bezárásával,szüneteltetésével foglalkoztok... hogy vajon miért nyitódnak és záródnak ezek az ajtók... azt hiszem,ez azért lehet így,mert folyamatosan változik a világunk,és néha az jobban lefoglal bennünket,nem marad idő a blogolásra... néha én is így érzem,de nem zárom be,mert elsősorban magamnak írom,naplónak szánom,de... ez már nem az igazi... sok lett a személyes ismerős,én is majdnem minden blogbarátommal találkoztam,találkozom rendszeresen...és így eltűnt az ismeretlenség... ez azt hozta magával,hogy nem mindent írok le,mert vannak dolgok,amik NEM tartoznak az ismerősökre...a rosszindulatú ismeretlenekre meg pláne nem... mert ilyen is van ...aki mindenbe beleköt,ha valamit olvas,azt a valóság ismeretének hiányában saját elképzelése szerint kiszinezi,és valóságként tálalja úgy,hogy bántson vele... ezért egyre több lett a privát bejegyzés... emellett valahogy úgy éreztem,hogy nem mindent szeretnék egy oldalon ömlesztve összekeverni,ezért csináltam több blogot,témáknak megfelelően,amikbe időnként írok... mindez időigényes tevékenység,és az idő az,ami néha nagyon kevés,olyankor nincs lehetőség mindenkihez beírni,csak olvaslak benneteket... tv-t évek óta nem nézek,szabad időmben élem az életem,olvasok,zenét hallgatok,és...blogolok... képeket szerkesztek,alakítok...ezek számomra teljesen újszerű tevékenységek,hisz sosem tanultam,csak itt...de örömet okoz... ha a barátaim közül valaki bezár,azt sajnálom,de megértem és visszavárom... legyen még sok boldog blognapunk így együtt!
