Tovatűnt nyaram...
Amikor elmentél,
kislánynak néztelek,
vörös fürtjeidből
mégis asszonyosan,
kontyba tűzted hajad.
Felhőszínű nyakad
csupaszon fehérlett,
de hervadásra érett
régi közelséged,
s én, mint kamasz kölyök,
emlékén ma is még
konokul őrködök.
Csak nézem a távolt,
kutatlak, kereslek,
hátha még tincseid
visszaintegetnek.
(n.t.)
