könyvajánló...
A mallorcai víz veszélyes
Génova faluja a Nu Burgesa hegységlejtőin kapaszkodik, nem sokkal Palma nyugati külvárosain kívül. Magaslati pozíciója jó rálátást nyújt az öbölre, így aztán ez és éttermeinek széles választéka népszerű úti cél azoknak a palmaiaknak a körében, akik nem érik be a város epikureista örömeivel, és kényelmes alternatívát keresnek helyette. Génova, mely egykor csak néhány szétszórt szerény kalyibából állt a vidék egyik turista-látványosságául szolgáló barlang bejárata körül, mára zsúfolt lakóövezetté vált.
Itt házak és apartmanok kucorognak a keskeny egyirányú utcák zűrzavaros hálózata közepén. Az, ami a legközelebb áll ahhoz, hogy Génova estében centrumnak nevezhessük, paradox módon a kereszteződés, ahol közlekedési lámpa áll a falu északi peremén, ott, a hol a palmai út, a Carrer Rector Vives, átszeli a falu főutcájának végét.
Csak ízelítőül, hogy Génova mit kínál a kóbor ínyenceknek. Az Andratx külvárosában álló piactól északra az ember fokozatosan jut egyre feljebb, mind közelebb kerülve a Coll de Sa Gremola hágóhoz, hogy aztán a Serre Ses Pinotells gerincének erdős lejtőin haladjon tovább. Itt látni meg először a tengert, mely messze alattunk csillog, tőlünk balra. És nagyot nyelünk, amikor hirtelen ráébredünk, milyen magasan fut is az út, készüljünk fel arra, hogy az előttünk álló utazás során néhányszor becsukjuk szemünket. Szédítő kilátás borzongat minden egyes kanyar bevételénél, amint az ember ezen a hullámvasúton kanyarog végig a hatalmas Traumuntana -hegység part felőli oldalán. Saját jelentéktelenségünk érzete csap le ránk, ahogy áthaladunk az egyik oldalról a tenger, a másikról pedig a fenyőkkel borított toronymagas hegyekkel övezte meredek szakadékok között. Imitt-amott hirtelen előugró szirtek magasodnak fölénk, ahogy ide-oda kanyarodunk, a sziklás hegyoldalban pedig szurdokok tárják elénk a színek csodálatos palettáját, a leghalványabb galambszürkétől a tevéket idéző bézsen át a rókák vöröséig. Az út pedig így halad tovább, átkarolva a hegyoldalakat, hasadékokon és völgyeken tekergőzik, egészen a Formentor -fokig , amely vagy kilencven kilométerrel odébb fekszik a sziget legészakibb csücskén. A kilátóhelyek közül az első, amivel az úton találkozunk, a Mirador de Ricardo Roca. Hatalmas erkélye úgy néz ki, mintha láthatatlan ballonok tartanák magasan a tenger felett. A kilátás valóban lélegzetállító.
Mallorca szigetét választotta második hazájául az író (Peter Kerr) feleségével(Ellie) és két gyermekével, hogy a skóciai hideg szeleket elkerülve, felhagyva az árpatenyésztéssel, narancsültetvényből próbáljanak megélni a mallorcai szigeten, ahol a január jelenti a narancsszedés csúcsát. Életük összefonódik az őslakosok mindennnapjaival. Mulatságos epizódokban bővelkedő, nyugodt, bukolikus mű. Egy Edinburghból érkező töltött birkagyomor, mely fennakad a spanyol eurobürokrata vámos ellenőrzésén. Egy bohém cimbora, akinek több húr van az íján, mint amit a sherwoodi erdő vidám cimborái össze tudnának adni, mellesleg tanár, éjszakánként azonban turistahotelekben billentyűs és énekes. Az identitástudat vidám mozzanatai a szigeten élő skótok évente megrendezett Burns -estéi, vidám tivornyák, öttagú skót tánczenekarral. Van valami csodálatosan egyedi abban, amikor Spanyolországban vidéken főznek. Nagyban hozzájárul ehhez a fafüst íze, amiben elkeveredik a forró olivaolaj gazdag aromája, és a grillezett hús vagy halétel foszlánya, ami annyira erős, hogy szinte meg lehet kóstolni. Az előétel olivabogyóból, nyers répa-és enyhén csípős zöldpaprika-karikákból áll, ehhez jár egy kosár ropogós héjú kenyér , mártogatni való fokhagymás majonéz. A bor agyagkorsóban érkezik, testes és vidéki, íze a finom aroma macsóbbik oldalán foglal helyet. A fácánt fenyődióval és szarvasgombával körítik. A család harcol a megélhetésért, a tanya rendbetételéért, a jó termésért, hogy a gyerekek zökkenőmentesen illeszkedjenek be a mallorcai életbe. A bővítés miatt szükséges egy úszómedence építése. Megegyeznek egy helyi vállalkozóval, aki megígéri, hogy az udvar területe az ősi magnóliafákkal érintetlen marad: kisebb exkavátort fog használni a vállalkozó.
Az exkavátor megérkezik:
Pablo állta a szavát, másnap reggel korán megérkezett egy kis teherautóval, majd bemutatott egy kis micisapkás embert, aki olyan benyomást keltett, mintha egy kis különbejáratú felleg lebegne állandóan a feje felett, aminek az árnyéka láthatatlan, ám mégis fertőző. Groucho egy kétfogantyús gumikosarat cipelt, amit a spanyol építőmunkások használnak mindenre, ezzel szállítják az anyagot, ezzel védik az arcukat a déli szieszta idején a naptól. A kosár fészkében ott pihent egy háromszögletű kapa. Pablo ekkor felém biccentett, majd Groucho-ra nézett, hogy felhívja a figyelmet arra az eszközre, amit cipelt. Pablo büszkén elvigyorodott. Hirtelen azt kívántam, hogy bárcsak ragaszkodtam volna ahhoz, hogy a szerződésben legyen egy olyan záradék, amely előírja az építkezés befejeztének időpontját, és ami tetemes büntetést ró ki a vállalkozóra, ha ezt nem tartja be. Felderengett bennem Groucho, aki évekig ássa a nyolcszor négyméteres sírt a medence számára, ahová jóval annak elkészülte előtt a bankigazgatóm kénytelen lesz eltemetni engem.
Eltűnik egy hajó, betegség üti fel a fejét, de skót család makacsul küzd a megélhetésért. Közben letartóztatnak egy hurkát és dr. Jézus sikeresen gyógyít...
