ezen nagyon kiakadtam! ma a 21.században vannak férfiak ,akik még azt hiszik,hogy a nő az egy rabszolga???? akinek mindenféle személyiségjogát kényekedve szerint lehet korlátozni??? aztán meg is verhető??? Lányok! rajtatok múlik, meddig tart ez az áldatlan állapot! egyedül rajtatok! és felháborító,hogy azt hiszik,kegyet gyakorolnak,amikor életük párjának,akinek valószínűleg mindent köszönhetnek,m e g e n g e d i k ,hogy blogot írjanak,internetezzenek... mélységesen szégyeljék magukat az ilyen férfiak...akik nem méltóak erre,hogy férfinak nevezzék őket! gyáva férgek! akik nem szeretettel,szerelemmel képesek maguk mellett tartani egy nőt...hanem csak így...rabszolgaságban...birtokolva... önző emberek,és nincs semmi önbizalmuk...kicsinyesek és gyávák.... megengednek és nem engednek... megengedik,hogy ha lehetséges,akkor a nő a nap 24 órájában dologozzon...gatyát mosson,ebédet,vacsorát főzzön,legyen jó anya és háziasszony,este pedig legyen egy csodálatos szerető...de ez a nő nem érdemes arra,hogy blogot írjon...azt nem engedik!...és ez a nő legyen hálás,amiért engedélyt kapott napi 1 óra internet hozzáféréshez....és a nő hálás... azt körülbelül sejtitek,én mit tennék ,ha ilyen párom lenne...soha nem is lenne...mert úgy kidobnám,hogy repülne hazáig a jó anyukájáig,mint a győzelmi zászló! ha ezt tanulta otthon,gyakorolja otthon a tanultakat...ne egy aszonyon élősködjön,aki gyengébb nála...és esetleg pár gyerekkel is függőségben tartja... persze pénz az van...megvesznek neki mindent...(vagy még azt sem) és azt hiszik,ettől jó férjek... tehát lányok! kizárólag rajtatok múlik,hogy mit engedtek meg uralkodóitoknak... én elgondolkoznék azon,milyen szerelem az ilyen,egyátalán milyen emberi kapcsolat,ahol nem egyenrangúak a felek... és az egyik félelemben él... ezen nagyon kiakadtam! mindezek mellett mégis azt gondolom,hogy aki ilyen kapcsolatban él,annak így jó! aki vállalja hogy elnyomják,hogy megalázzák,annak éppen ez a feladata ebben az életben...hogy megtanulja a megalázottság szerepét,és tűrje...egészen addig,amíg egyszercsak elege lesz az egészből és azt mondja majd,tudom már a leckét... ...és annak a másiknak pedig éppen ez a dolga,hogy elnyomjon és megalázzon... az élet törvénye így működik,ez a karma...ezért lettek egymás párja,hogy megtanulják a leckét... a gyerekeik pedig átvegyék a mintákat...mert azt teszik,és ugyanilyen boldogtalanok lesznek... ha másért nem,hát a gyerekekért kellene nagyon gyorsan felfogni azt,mi miért történik,és változtatni rajta... hosszú lenne kielemezni azt,milyen hatással van a gyerekekre egy ilyen szülői kapcsolat... ebben a légkörben a gyerek előbb-utóbb állandóan feszült,nyugtalan,álmatlan lesz és megbetegszik,rendszerint légzőszervi problémi lesznek,majd gyomortáji fájdalmak,hasfájás...később keringési zavarok,szívszúrás... a leletek persze mind negativok lesznek...és majd azt mondják,nem akar a gyerek óvodába,iskolába menni...pedig csak a szülei betegítik meg... ezért kellene hát elgondolkozni azon,mit viselünk el és mit nem mérlegre lehet állítani a kapcsolatot..mi jó és mi nem? mit adok és mit kapok? mit miért áldozok fel? mit áldoz fel a másik önmagából? (mert egy kapcsolat csupa lemondásból is áll,csak kérdés,önként és boldogan tesszük-e) mire vágyom? mit tudok adni? és fő kérdés: ha feláldozom magam,az kinek jó? én azt gondolom,ha megpróbálok önmagam maradni és boldog lenni és kiegyensúlyozott,akkor tudom adni magamból a legtöbbet...akkor vagyok jó anya,jó feleség,jó szerető...mert mindez kényszer nélkül belülről fakad..
