Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.
2006.02.23. 19:35 alfroyul
2 komment
2006.02.23. 11:48 alfroyul
mikor kinyitottad az álom ajtaját, már az első lépés felsebezte lábamat... de tudod, észre sem vettem, és még levegőt sem vettem, mert az elakadt, látván fényes nyomaidat. és egyről-kettőre léptem, akkor is, ha nagyon féltem, s talpam nyomán derengésed százfelé szaladt... azt…
Szólj hozzá!
2006.02.23. 11:40 alfroyul
kérj fel... kérj fel kedvesem egy táncra sarkam koppanjon csillagokon, keverjen szelet szoknyám ránca, s repüljünk át a tornyokon.. forgassál a hegyek felett, s illatos százszorszépek között és csókot rámlopni se felejts mielőtt újra elköszönsz..
Szólj hozzá!
2006.02.23. 07:28 alfroyul
Elég kissé alaposabban megfigyelni a természetet vagy akár saját testünket, és semmivé foszlik a félelem, hogy a halál tökéletes megsemmisülés, mivel soha semmi nem pusztul el teljesen, hanem feldolgozódik, hogy megújulhasson. Minden élôlény szelleme vagy egyénisége újra…
2 komment
2006.02.22. 23:17 alfroyul
Mark Twain: Ádám és Éva naplója Ádám Első rész Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem - a hosszú hajú! VASÁRNAP Amíg eszméletlen voltam, alighanem furcsa dolgok történtek velem, mert észrevettem, hogy bal mellemen valami forradás…
Szólj hozzá!
2006.02.22. 19:37 alfroyul
egy hely egy hely, hol összeér a föld az ég egy hely, hol mindig béke van egy hely, hol másképp lát a lélek s hol minden jónak helye van egy hely, hol táguló világ a szív egy hely, hol megértésre lelsz egy hely, hol talán nevetve sírsz s hol alkotásoddal mindig ölelsz
2 komment
2006.02.22. 12:27 alfroyul
Lámpa Lámpa van a szíved közepében, Attól fénylik minden porcikád. Lámpafényed bársonyosra szűröd, Mégis, ahol vékonyabb a bőröd, Rózsaszínben földereng a szád. Hajad, az a fecske-fekete, Lila szikrát pattogtat az éjben, Köztük arcod csillog, mint a köd, Augusztusi…
Szólj hozzá!
2006.02.22. 12:06 alfroyul
Majd megérkezel majd megérkezel az alkonyatban tévedéseid macskakövein lépdelsz öreg leszel és öntelt nem emlékszel egymást indázó mozdulatainkra csak hogy közünk volt a másikhoz a jóvátehetetlen múltra emeljük nehéz borospoharainkat akkor mázsányi súllyal szívünk helyén…
Szólj hozzá!
2006.02.22. 07:45 alfroyul
Megértés A madár ezen a kártyán mintha egy kalitkából nézne kifelé. A kalitkán nincs ajtó, és tulajdonképpen a rácsok is épp semmivé foszlanak. A rács valójában csak illúzió volt, ezt a kicsiny madarat pedig a többiek kecses szárnyalása, szabadsága és bátorítása…
Szólj hozzá!
