mikor kinyitottad az álom ajtaját, már az első lépés felsebezte lábamat... de tudod, észre sem vettem, és még levegőt sem vettem, mert az elakadt, látván fényes nyomaidat. és egyről-kettőre léptem, akkor is, ha nagyon féltem, s talpam nyomán derengésed százfelé szaladt... azt hiszem, hogy eltévedtem, álmaimba keveredtem, csak megyek, merre hallni vélem hívó szavaidat.
2006.02.23. 11:48 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr966141252
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.