Majd megérkezel majd megérkezel az alkonyatban tévedéseid macskakövein lépdelsz öreg leszel és öntelt nem emlékszel egymást indázó mozdulatainkra csak hogy közünk volt a másikhoz a jóvátehetetlen múltra emeljük nehéz borospoharainkat akkor mázsányi súllyal szívünk helyén mert szívünk se lesz csak a titkos gondolatok kócolódnak odavetett mondatainkban mintha szerettük volna egymást valaha mintha ismerős lenne ahogy a telihold kezünkre világít ahogy tükröződik italainkban arcaim közül kiválasztok egyet s mint saját tévedésemet mutatom hogy lássad olyan is lehettem volna
2006.02.22. 12:06 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr606141259
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.