Jön megint az ősz… Vagyok, mert létezem, mint minden földi emlék. Sánta perceket visz mögöttem az eltévedt élet, visszafelé siet, én meg el innen, a gyűrött aszfaltú utcák visongásából, az öntelt, pökhendi embermocsok nappalok őszi szennyeséből, a csendverte éjszakák…