Néha, ritka pillanatokban eggyé, egy egésszé válsz. Figyeld az óceánt, annak vad hullámzását... és egyszerre elfelejted a skizofréniádat, hogy több darabban vagy - és ellazulsz. Vagy menj el a hegyek közé, és nézd a csúcsokat borító szűz havat, és hirtelen hűvös nyugalom leng körül; itt nem kell álarcot viselned, mert itt nincs senki, aki elől el kellene bújnod. Egyszerre önmagadba zuhansz. Bármikor, bármilyen helyzetben ha egésszé válsz, megjelenik benned és körülötted a béke, a boldogság és az áldás. Beteljesülsz. Nem kell várnod ezekre a pillanatokra - ezek a pillanatok életed természetes alkotóelemei lehetnek. Ezek a rendkívüli pillanatok teljesen kitölthetik hétköznapjaid pillanatait - ez az, amire a zen törekszik. Egy teljesen hétköznapi életben rendkívüli életet élhetsz: miközben fát vágsz, tüzifát aprítasz, vizet hozol a kútról, tökéletes összhangban vagy önmagaddal. Felmosni, ebédet főzni, ruhát mosni mind-mind lehet tökéletes belső békében, mert a hangsúly azon van, hogy vajon teljes lényeddel, élvezettel és örömmel csinálod-e azt, amit épp csinálsz. Osho
2006.12.01. 07:31 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr506138978
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.