Énédesem
Te vagy a lelkem leejtett kendője,
dallam a szóban, éneklő hangszállak
rezegő vágya, ölelő szép tánca.
Az élet hegyi útján a pihenő
te vagy, talán egy kunyhó, ami csábít
ha elfáradok, nála megalhatok.
Egy Mózes-kosár, miben csendre intett,
titok-csecsemő, a dajkájára vár,
csak el ne hagyja, az irgalom anyja.
-krizo-
köszönöm drága krizo...
