A szerelem fájdalma
A szerelem. Kedves szó. Többet mond, mint gondolnánk. Egy szó, amihez rengeteg érzés tartozik. Minden kapcsolatban más érzések, más minőségben és mennyiségben. Mindenki számára mást jelent a szerelem. Valaki testi vonzódást érez és szerelemnek tartja. Van, aki a kötődést, a féltékenységet és sokan az önfeledt eltávolodást a problémáktól, amit egy személy biztosít számukra. A szerelem nem írható le így. Nem mondható el szavakkal, mondatokkal. Mindenki egyedien tapasztalja meg és érzi, ha egyáltalán érzi valaha. A szerelemnél azt mondják egyetlen rosszabb dolog létezik (Pesszimista vélemények), mégpedig az, ha elmúlik.
Persze, akik ezt állítják verik a mellüket, milyen bölcsek is ők. Eközben csupán egy paradoxont hoztak létre. Hiszen, hogyan lehetne rosszabb egy rossznak állított dolog elmúlása. Elmondom mindenkinek, mi az igazán rossz a szerelemben. Független ez attól, hogy kinek miben nyilvánul meg a szerelem. Az állításomat saját tapasztalatom alapján fejtem ki, de sejtésem szerint nem tévedek, mikor azt gondolom, sokan egyetértenek majd velem. Tehátlag. A szerelem ugyebár olyan érzéshalmaz, amelyet egy másik személy iránt érzünk és bocsátunk ki. Lehet ez az illető velünk ellentétes- vagy éppen megegyező nemű. A legnagyobb lelki fájdalmat és – törést talán az jelenti, ha ez a személy, akit annyira szeretünk, megbánt minket. Az, hogy mindez mekkora fájdalommal jár az értékrendünk és az adott szituáció függvénye. A megbántás rengeteg módon megnyilvánulhat. Lehet a sokszor előforduló megcsalás, de ami nekem személy szerint legjobban fáj: Mikor a személyes problémáimat, félelmeimet megosztom a „szerelmemmel” és az ezeket felhasználva aláz meg. Mint említettem sok féle „ütést fajta” létezik még, ez speciel számomra inkább egy rúgás. Az ért „csapásokra” mindenki máshogy reagál. Van aki, öngyilkos lesz, és van, aki szakít kapcsolatával és rövid időn belül újat kezd, talán egy véglegeset. E között a két véglet között persze rengeteg féle gyötrődés és fájdalom elképzelhető, illetve egészen extrém esetek, minthogy az adott ember az ért sérelmet követően úgy tesz, minta nem történt volna semmi. Őket helyezem én az „abszolút hülye” kategóriába. A reakciótól függetlenül a fájdalom mindig örökké fog tartani, és ha néha úgy hisszük el is tűnik, felbukkan olykor, és újra éget.
- Shanokk -
