A vízcseppen kívül
Lebegnek a fák a hegyek felett
A holnapból elősejlő fény
Furcsa játékokat játszik
A földre hajtott arcú árnyakkal
Minden mi sejthető világít az ösvényeken.
Ölelni jöttél vak utak szempilláin tapos
Lábad mégis eltévedtél éjfélszagú elsötétített
Órákon át suhantál tovább - tovább
A megforduló szél hűti a vágy lázas homlokát
Minden ami a vízcseppen kívül marad hasztalan már.
Hason fekszenek a fénytelen jéggel magánykoktélt
Szürcsölő megnyúlt percek az ágyon
Nézik a TV-t öreg filmek – öreg idő
Telefonok rezegnek jóllakott kezekben újra
Ablakot érintő tenyerek izzanak szememen.
Roskatag vonatok kapaszkodnak táguló hangokba
Megfogva az éj kezét lassan lábra áll a hajnali ég
Felejthető idegenek járnak az emlékező utakon
Léptük apró kavicsokkal eteti éhező idők árkait
Lábam a holdon alattam földed ülök a cseppben várlak.
Northman
