lelkem békéje az idő végtelenje... mosolyog a csend mosolyog a csend, de nem mindíg könnytelen, harmatot lehel... harmatot lehel a hajnal párás csendje, hűvös pirkadat ... hűvös pirkadat fejfádnál talál engem édes szerelmem! édes szerelmem, titkos óránk vége már, lebbenő repkény... lebbenő repkény szívünkben él a remény: találkozunk még... találkozunk még... a most hulló falevél visszatalál majd... visszatalál majd, s az ág virágot is hajt, tavasz lesz újra... tavasz lesz újra... cseresznyeág is kihajt, madarak röpte madarakröpte magával ragad engem: lám szárnyrakeltem!
2006.07.10. 23:22 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr456140038
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
