utolsó ima ... már nem fáj ha egyszer véget ér. szeretem lehunyt szemed magányát szád szélén huncut mosolyod. ujjad érintő varázsát és minden nekem adott pillanatod. lelked lelkemben pihen oly sok éve már hordozlak magamban akár haldokló az utolsó imát. majd, ha időm letelik, s, nélkülem rója útját a napkorong narancsvérében ott lesz arcom. akkor majd tudod mindig veled vagyok.
