A világ porát itt rázza le a gazdag. Kék hegyek között szent csarnokokba lépve, a fényhez vezet a Tan aranyzsinórja, s átvisz a tévelygés folyóján jó réve. Hegycsúcson fák tartják az égi híd ívét. Szilákról virág nő a forrás vezére. Mint tengerből a hold, felnő a pagoda. A folyó ködéből torony tör az égre. Illatos levegő száll a három mennyből; tízezer völgyben kong a harang zengése. Vízililiomon harmat gyöngye vibrál. Dús, kerek fenyőfák állnak ki a rétre. Varjak gyülekeznek, igaz szóra várva, sok sárkány, megannyi védőszellemféle. Szégyen, hogy dalom nem méltó a folyóhoz, hiába is veszem Po Ja lantját kézbe.
2006.05.06. 17:36 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr56140735
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.